Reggeli boldogság

Annyira szeretek itt lenni! Különös, hogy van valamim, amire sosem vágytam, megadatott, és most már a világ összes kincséért sem mondanék le róla.
Olyan ez a kis nyaraló nekem, mint a béke szigete. Főleg ilyenkor, amikor már nincs szezon, csak a nyaralótulajdonosok jönnek le a melegebb hétvégékre pihenni. No, mi mondjuk jövünk hidegben is, 8 fokig vállaljuk be, utána már éjjel nagyon didergünk...
A levegőt szinte harapni lehet, a tó ilyenkor kék, mint a tenger. Ma finom szellő borzolja a fákat, vidám, kövér kismadarak csicseregnek mindenfelé, és keresik az őszi csemegéket. Reggel egy cinke szemlélt engem érdeklődve, nemrég szarka cserregett a tuján. A nap aranyló színben fürdeti a vidéket, ereje már gyengébb, de érintése éppoly simogató, maga az élet.
11 órát aludtam ma éjjel, már nem is tudom mikor ébredtem utoljára ennyire kipihenten. Isteni érzés!
Ma lesz az idei év záróbulija a Halas Karcsinál, amire újra hivatalosak vagyunk. Tavaly is nagyon jól sikerült, alig várom! Idén még több ismerős lesz, hiszen egyre több embert ismerünk meg a környéken, lassan elfogadnak minket is "idetartozóként".