Nizzai útinapló - 2009.07.13.

Nyaralásunk második napján már teljesen kipihenten indultunk csavarogni. Terveinkben a koncert helyszínének felderítése, megközelítési terv kidolgozása, és Nizza központjának felderítése szerepelt. Mint később kiderül, mindez ki is töltötte a teljes napunkat...

Annak idején, még márciusban, amikor elkezdtünk szállást keresni, először azt gondoltuk, megint oda megyünk, ahova 2004-ben, Ramatuelle-be, egy kempingbe. De kicsit túlzásnak tűnt, hogy kb. két órát utazzunk a koncert helyszínére, így inkább Nizza és környéke mellett döntöttünk.

Amikor a france-bookings oldalán megtaláltuk a Hotel du Baou-t, a térképen úgy látszott, mintha a Palais Nikaia bő fél óra alatt, akár gyalogszerrel is megközelíthető lenne. Mint kiderült, ez nem így volt, a szállásunk egy völgy feletti hegyen nyugvó kis faluban volt, ahonnan a stadiont, illetve Nizzat elérni kocsival (vagy busszal) 25 perc, gyalog órákig tartott volna.
Cserébe minden este csodálhattuk Nizza és a völgy falvainak fényeit, végtelen nyugalomban, friss levegőn.

Visszatérve a felfedezéshez, a gps-re hagyatkozva indultunk el a koncertjegyen szereplő Charles Ehrmann Stadionhoz, amihez sajnos pontos címünk nem volt. Bár nem kerestük, megtaláltuk a közelben lévő, óriási bevásárlóközpontot, amin átsétáltunk, majd a vásárlás legkisebb ingere nélkül elmenekültünk. Kicsit reménytvesztve bolyongtunk a környéken, mert a netes képeim szerint a stadionnak valahol ott kellett lennie, láttunk is több parkolót, amit már a koncert előkészületeiként kitábláztak a környéken, de magát a lényeget, sehol.
Végül csaknem feladtuk, elindultunk Nizza központja felé, amikor megtaláltuk a monszter-színpadot, és az akkor még békés helyszínt, ahol csak néhány munkás sertepertélt, feliratokat kitéve, standokat rendezgetve. Volt nagy öröm, boldogság! Elmentettük a poi-t, megsaccoltuk, mikor kell majd 15-én indulni és megnyugodva vetettük magunkat Nizza belvárosának forgatagába.
... folyt.köv.