Nizzai útinapló - 2009.07.13. (folyt.)

Ideje hogy befejezzem e nap eseményeinek leírását, hisz már éppen egy hónapja volt...
A már leírtak után begurultunk Nizzába, és bár akkor még fogalmunk sem volt mekkora mázlisták vagyunk, simán találtunk a legfelső szinten helyet az egyik parkolóházban. Itt hagyva a kocsit, átsétáltunk a közeli parkon és kicsit le is ültünk az egyik padra, hogy szép lassan felvegyük a város ritmusát. Érdekes volt látni, milyen jól megfér itt együtt a fenyő, a leánder és a pálma. A röpke szusszanás és néhány éhenkórász galamb elhesegetése után, megkezdtük sétánkat Promenade des Anglais-on ("Walk of the English"), megtekintve annak minden nevezetességét, igyekezve az ismeretlen rácsodálkozásával befogadni és nem megítélni bármit is.

Komótosan sétáltunk a forgatagban, megpihentünk a szökőkutaknál, majd az óvárosba beérve a tikkasztó hőség hamar letepert minket, így egy hangulatos édességbolt és kávézó (Saveurs Gorumandes) légkondicionált rejtekében pihengettünk, különleges kekszeket majszolva és finom babkávét szürbölve. Kicsit lehűlve elsétáltunk a virágpiacig (Cours Saleya), ahol mint kiderült pont hétfőn nincs virágpiac. Helyette egy igazi, minden régiséget felvonultató bolhapiac közepébe cseppentünk, ám nem vettünk egyetlen ezüst kiskanalat sem. Hosszan bolyongtunk az óváros szűk, hangulatos utcácskáiban, megnéztünk rengeteg üzletet és portékát, és bár nem vásároltunk semmit, elégedetten tértünk vissza a szállásunkra, ahol hűtő hiányában a mosdóban hűtöttünk be egy finom rozét...

A napot zuhanyozás és ejtőzés után, a szállásunkhoz közeli étteremben (Le Cigalon) zártuk, ahol úgy döntöttünk, lesz ami lesz, tart ameddig tart, végig eszünk egy-egy 4 fogásos francia menüt.
Nos, megküzdöttünk vele, eltartós is volt, de a hangulatos helyen, beszélgetve és iszogatva, apránként hősiesen magunkévá tettük az elénk rakott finom falatokat.
Estére egyikünknek sem kellett altatódal...