A Smarni napja

Eljött a nap, a Smarni napja. Ma este a Halas Karcsinál összefutottunk Robi bácsival, és estére lepontosítottuk a nagy Smarni találkozót - bár ő mondta, hogy nem kell most, mert úgyis rövid hétvége van... No de, nem erről volt szó, és nem kell minket tehermentesíteni! Én készültem ám, akkor már rég be volt áztatva a mazsola!
Este hatra mentünk át, minimál felszereléssel (baracklekvár, vaníliás cukor, mazsi), és egy papírra leírt recepttel, hogy ne kelljen jegyzetelni. Kis kerti, hintaágyi himbálózás után nekiláttunk. Bekevertem a hozzávalókat, és hagytuk pihenni a masszát - amíg a tejben megduzzadt a gríz, addig a teraszon beszélgettünk.
Nagyjából fél óra után nekiláttunk - igen, többesszám, mert fiúk is beszálltak kicsit a készítésbe, és persze ott aggódtak, tüsténtkedtek végig.
Aztán amikor elkészült a csemege, együtt falatozunk, és a Kedvessel érdeklődve hallgattuk a jobbnál jobb sztorikat, míg be nem esteledett.