Még mindig, megint, olykor és sokszor tipródom, kéne-e, merek-e, vágyok-e többet tenni ezen a blogon, mint naplózgatni az életem - random. - Még csak nem is feltétlenül akkor, amikor a legnagyobb és fontosabb élmény ér, vagy megörökíteni vágynék, csak ahogy időm jut, és persze mégis szeretném, hogy itt is legyen. -Olykor kinyílnék, olykor nagyon nem - csináltam már heppi és depi blogot is, nyitottam, majd csuktam.
De igazán, ha másokat olvasok látom, én is ott időzök el, ahol aki írta, mert nyitni.
Azt hiszem lesz kis változás, lesz néhány adag kevésbé érthető vagy publikusabb, belső én.
Ma este például megmagyarázhatatlan hiszti zizegett bennem. Oktalanul. Az idő szép, a mai tervezett tennivalóim elvégezve, finom vacsora a párommal elfogyasztva és mégis... Villogó képek rabságában néztem bután ki a fejemből egy ideig az ágyról. De nem bírtam - hiába no, elszoktam én a tévézéstől már. Aztán mégis, kiszemeltem egy sorozatot (Viasat - Lépéselőnyben), bepróbáltam. Ajánlották a Sorozatjunkie-n és tényleg egész jó volt! - Eredeti nyelven valószínűleg sokkal jobb. -
De a film után a belső hisztim visszatért,
Aztán beírtam a kedvenc túrkálós címszavaim egyikét (Bretagne) blog párosítással a Google-be. Szép estém lett - olvastam hasznosat, bohót, unalmast, értelmetlent, vidámat és semmitmondót. Utaztam kicsit. Aztán elakadtam, nnyes kacajjal búcsúztam végül - a teknős-fejes miatt .
Ilyen volt az estém... és most... kéne fürdeni és aludni, de NEM AKAROK, mert odabent még mindig nennyo valami. - Na ez megint kissé naplós, de mégiscsak másmilyen én - és most "hősiesen" itt is hagyom. -
1 megjegyzés:
Én így is nagyon ceretem olvastni a blogodat... de te tudod, miről szeretnél ficseregni. :)
Megjegyzés küldése