4/7

Kedden mentünk fel reggel, és úgy alakult, hogy csütörtök este már itt aludtunk. Szuper! Ezen a héten 4/7 ittalvós/összes este...
Történt hogy van egy munkám, amihez fontos lenne a nyugalom és egyben legalább 6 óra (többször, de most első fázisig egyszer). No, ezt nem sikerült a céges nyüzsgésben, a 10+ fős szobában kiviteleznem. Szerdán terveztem otthon dolgozni, de végül nem sikerült, és bár megkíséreltem aznap és csütörtökön is elkészíteni ezt a megnemnevezendő dokumentumot, esélyem nem volt. Így aztán megbeszéltem a felettesemmel, hogy pénteken nem az irodában dolgozom.
Még sosem próbáltam meg fókuszált munkát végezni a nyaralóban, de mivel otthon éppen felújítják a házat (hideg-meleg vízcsövek, kazán és még ki tudja mi cserélődik), valamint a felettünk lakó kutya folyamatosan vonyít, amikor a szomszéd nincs otthon, arra gondoltam, megpróbálom - itt legalább nyugalom van.
Reggel majdnem elaludtam, hiába, a hidegben (kb. 12 fok van a házban éjjel) és a jó levegőn tartósabban elnyom a buzgóság, de szerencsére a Kedves szorgalmasan elindult dolgozni, és adott nekem búcsú pusszancsot - én meg mint aki a holdról jött, pislogtam bután fél 9-kor (máskor ilyenkor már indulok befelé, és kész van számos házimunka). Felébredtem.
Élmény volt pizsamában kezdeni a munkát, de később annyira fáztam, hogy megreggeliztem, forró kávét hürböltem és fel is kellett öltözni kicsit jobban.
Minden aggódásom ellenére ment a munka, nem csábított semmi - gondolom egyrészt, mert nem volt itt a párom, másrészt mert már rég szerettem volna ezzel a feladattal haladni.
Így aztán szorgosan püföltem a billentyűket este 6ig, majd roppantul élveztem, hogy gondolataimat lezárva, elhürböltem egy teát, és kiléptem a kertbe, bepakoltam a fényképezőgépet, és a madárcsicsergésben elindultam sétálni... Hű, ezt jó! Bár minden nap nem vágynék erre (szeretem a kollégákat és a közösséget).
Jó örülni a kincset érő perceknek, óráknak, napoknak...