Egyszercsak sokan

Annyira rég nem láttam őket, és olyan jó volt találkozni a siófoki piacon szombaton! Mi csak elmentünk a szokásos hétvégi bevásárlásra, igaz nagyobb gonddal készültünk, és cikáztunk a sorok között, hiszen plusz egy napunk volt, ami külön öröm. A csirkésnél tipródtunk éppen, amikor feltűnt, hogy az ablak túloldalán páros lábbal, visongatva ugrál valaki és boldogan mosolyogva kiabál Liliiiiii... Ámulva néztem ki, és szétterült a vigyor az én képemen is és rohanva kerestem az első kijáratot. Két kedves volt-kolléganőm, családja és kisebb baráti köre várt kint, mint kiderült, ők is Zamárdiba jöttek eltölteni a hosszú hétvégét. Iziben fel is vetettük egy bográcsozás ötletét, amit ők szívesen fogadtak, bár kiderült, többen vannak, mint éppen akkor ott... Így alakult, hogy tegnap este kilencen voltunk a kertben, kisebb zsivaj és vidám beszélgetés közben bográcsgulyást készítve. Ettünk-ittunk, csevegtünk, hejj de jó volt!
Még az sem vette el a kedvünk, hogy estére megint előkerültek a nyünyük, mi bizony maradtunk, pedig a szúnyogriasztós füstölőkre fittyet hánytak... Estére lehűlt a levegő és a lények is nyugovóra tértek, így volt alkalmunk a zümmögés nélkül is csacsogni régi szép időkről, jelenről és jövőről, dalolgatni, és iPhone programokra rácsodálkozni, no meg vicceken hasfájásig kacagni.
Szép este volt! Köszi Sors és más ilyenek!