Nemfontos Legfontosabbak

Ma egyáltalán NemFontosnak-tűnő LegFontosabb dolgokat csináltunk...

Lustán, lassan, későn ébredtünk. Egyrészt mert a páromnak ez alapból is jól megy, másrészt mert fél kettőig filmet néztem, és így én is tudtam aludni magamhoz képest naggggyon sokáig. Aztán reggelit készítettem, sok zöldfélével és illatos rozskenyérrel. Bújtunk és szerettük egymást, néztük a vizet és a felhőket, lustálkodtunk. Aztán ebédet sütöttem a wokban, majd kütyükézés, autó porszívózás ilyesmi - semmi fontos.
Aztán elmentünk sétálni a délutáni VégreIttVan napsütésben, beültünk az új fagyizóba, bűnöztünk sütivel és hazafelé elnyaltunk egy fagyit is. Estefelé vittünk a Robi bácsinak a tegnapi gulyásból kóstolót, ő pedig elmesélte, hogy képzeljük az éjjel ő hogy megkívánta a smarnit, amit nem evett ezer éve...
Kicsit beszélgettünk a balatoni stégek behelyezésének feltételeiről is, aztán hazajöttünk, hogy még a maradék kis meleget kihasználva olvassunk a teraszon. Bár a Robi bácsinak jövő hét végére ígértem; bizony csinálunk egy jó adag smarnit közösen, végül egy kis adagot csak bekevertem neki a második oldal elolvasása után (fél órát úgyis jó ha áll, aztán meg kisütni ilyen kis adagot csak 10-15 perc).
A tó felől hűvös szél fújt, fáztam, így lejöttem, és cukor híjján akác mézzel láttam neki a daramorzsa készítésnek. Meglepi, "amit ma megtehetsz ne halaszd holnapra" alapon, hiszen csak negyedóra az életből, igazán nem sok a remélt örömért. Kis üvegnyi baracklekvárral a zsebemben és kezemben a még forró, jénaiba tálalt smarnival sétáltunk át a Halas Karcsinál megismert, kedves öreghez, aki elől én elbújtam, a párom pedig mosolyogva adta neki át a lekvárt a daramorzsához. Ő csodálkozva nézett (mert ugye sehol az említett morzsa), és én csak ekkor léptem elő a bokor mögül... Volt nagy öröm, még puszit is kaptam!
Az invitálás ellenére nem időztünk el a láthatóan máris legszivesebben smarnit befaló Robi bácsinál, hanem kisétáltunk a partra, és egymást ölelve megnéztük a naplementét. Csodás volt, ma is, ahogy mélynarancs színben ragyogva szinte behullott a hegyek mögé...
Most már itthon vagyunk, becsuktuk a házikó spalettáit és hárman ülünk a csendben - a párom, a nyuszi és én. Szeretek itt lenni. Jó. Fontos. Kell.
Most megyek vissza olvasni...