Reggeli élmények a nyuszival

Éjjel, amikor megérkeztünk, még meg volt szeppenve. Míg filmet néztünk, kijöhetett volna, de maradt a biztonságos ketrecben, majszolgatva a kikészített vacsorát, majd lepihent.
Bezzeg reggel. Úgy várta, hogy lejöjjek az emeletről, mint akinek a mai napra milliónyi tennivalója van. Alig nyitottam meg a ketrec ajtaját, már iszkirizett is kifele, és önfeledten rohangált a szőnyegeken, egész addig, míg össze nem kócolta-ugrálta mindet... Majd lecsücsült a szék alatt és várt.

Amikor elkezdtem készíteni reggelimet, és megnyílt a hűtő, lelkes érdeklődéssel szaladt hozzám, valami zöldféle reményében - amit természtesen meg is kapott, hisz csak neki, mindig van ott piacon vett, bio petrezselyem, amivel bearanyozzuk a Kicsi Lény reggeleit.
Szeretem, ahogy majszolja a zöld leveleket, a növény roppanós harsogása, és a nyuszi elégedett nyammogása az egyik kedvenc reggeli neszem. A szárakat erősen tartva, hagyom hogy tépkedjen. Általában megunja, dohog-morog és próbálja az egészet kirángatni a kezemből. Nem hagyom, hisz a füvet sem ereszti csak úgy a föld. Legalább a kis álkapcsa is dolgozik...

Megreggeliztünk és viszonylagos nyugalomban vártuk, hogy a fent horkoló Ember is megébredjen. Dodó olykor szaladt egy-egy kört, de a szőnyegek már "rendben" voltak, nem akadt tennivaló, így végül mellém feküdt.
Aztán a Férfi érkezésekor kezdődött újra a lelkes szaladozás, milliónyi rosszcsontkodni valóval (...megteszek bármit, csak figyelj már rám kicsit...). Egészen amíg Ő, nem kezdett el gyümölcsöt, egészen pontosan Banánt (!) reggelizni. Kedvenc! A kapott falatka óriási kincs, azonnal, helyben be kell falni. Csámcsogás, nyammogás, boldogság.

Dodó most elégedetten fekszik a ketrecben, megvolt minden reggeli potya, még a kávém mellé járó keksz falatka is. Az élet szép, és kerek.
Lennék nálunk nyuszi.