2009. január 30., péntek

Ég a gyertya ég

A lányom szokott ilyet, és tudom, sokan mások is... Egy kósza gondolat során arra jutottam, kipróbálom, hisz az engem már nem annyira aggasztó (lassan megszokom), ám tagadhatatlanul nem normális, a lábamon immáron több mint fél éves, az orvosok által be nem azonosítható okú folt/seb, kisebb tenyérnyi felületen makacsul megvan.
Így most esténként testgyertyázás van, nem sokkal az érintett felületnél feljebb a lábszáramon. Ilyenkor a lányom szobájában kényelmesen elhelyezkedek, ő pedig meggyújt egy gyertyát, s amíg leég beszélgetünk, a végén a csonkot pedig kibontjuk és kielemezzük, mit találtunk benne. Kicsit kétkedve figyelem a dolgot, hogy az az izé-kupac a bőrömön át belőlem jönne ki (?!), ám akár így van, akár nem, a "bibi" határozottan javulni látszik.
Szeretem ezeket az esti kis szertartásokat, már csak a lelkemnek is jó, olyan kis nyugis, megállós, valakinek-fontos-vagyok-os.

1 megjegyzés:

Kisvakond írta...

Hm:) Én még sosem próbltam és a hallomások alapján kissé szkeptikusan vélekedtem róla - egészen mostanáig..
Ugyanis az elme és a lélek erejében - konkrét esetben a mentális tisztulásban viszont mindenképpen hiszek. És hiszem, hogy a lelki tisztulással a test is méregtelenytődik:)