Délben, Apuval érkeztünk ki a Bókay kertbe. Ez már családi hagyomány, hogy ilyenkor mindig kisétálunk együtt, és megkóstolunk néhány pörköltet a kínálatból. Bár már jócskán elmúlt a drágám hetven éves, mégis mindig lelkesen bandukol velem, és izgatottan várja, milyen finomságot ehet. Mire kiértünk, Apuci már farkas éhes is volt, így a nagy bogrács felé vettük az irányt. Itt újdonságként fogadott minket az, hogy most kialakították az un. Pörköltök terét, ahol nagyjából harminc féle étek közül lehetett választani. Volt itt minden mi szem-szájnak ingere, a hagyományos magyar ételektől (pl. jászsági kecske-, zalai rák-, pince-, harcsapörkölt), az ínyenceknek való különlegességekig (krokodil, emu, béka stb.), sőt gondoltak a vegetáriánusokra is (nekik volt borsó- és tojáspörkölt).
Apu az aszaltszilvás vaddisznópörkölt és a marhapofapörkölt pacallal bolondítva mellett voksolt. De csak kuponért lehetett vásárolni, amiért viszont óriási sor kígyózott, mert csak két ablaknál lehetett venni. Több mint fél órát álltunk sorban (hangos magyarnótaszó mellett), mire végre beszereztük a jegyeinket. Innen aztán uzsgyi a tér, megvásároltuk az adagunkat (tetszett hogy idén kisebb - 2 dl - mennyiséget adnak, így több dolgot lehet kóstolni) és ülőhelyet kerestünk - árnyasat és klasszikus padosat, hiszen idős ember nem tud a domb oldalra ülni... Nos, ez nem volt egyszerű, mire sikerült, Apu a fele ételt állva megette. Nem taglalom a gasztro élményeket megelőző gondokat, végülis a választott ételek finomak voltak, bár a pacalos pöriben túl sok volt a kövér zsíros falat, amit nem is értek.
Mire mindezen túlvoltunk, Apu el is fáradt, így a csapolt söröcskéje elfogyasztása után, a tömegen "átverekedve magunkat" hazakísértem, jó magam pedig lábdagadás ide vagy oda, visszamentem a forgatagba.
Kb. három órát kavarogtam erre-arra, hol zenét hallgatva, hol csak az embereket figyelve, régi ismerősöket keresve, no meg a Korcs együttest is próbáltam fellelni, sajnos sikertelenül, pedig több utcazenészt is megtaláltam. Tisztelettel adóztam a művészeknek, akik rekkenő hőségben, sokszor a tűző napon is zenéltek nekünk, még akkor is ha csupán néhány ember (pont a nap heve miatt) figyelte is őket. Különleges élmény a PORT.hu színpadon a muzsikára születő festmény, aminek tucatnyi 60x60 centis négyzetét holnap elárverezik.
A gyerekeknek valóságos kánaán a fesztivál - rengeteg program és játszási lehetőség van nekik. Ahogy láttam két-három éves kortól érdemes kivinni a piciket, akiknek érdekes módon nem volt idejük arra, hogy melegük legyen.
Már délután a párommal kóstoltunk az óriási adag, Guinness-rekorder somlói galuskát, amit mindketten ízletesnek találtunk. Megemlítem, életem kicsiny párja volt az, aki bátran vállalkozott a krokodil pörkölt megkóstolására is. Sajnos, ennek szaftja nem nyerte el a tetszésünket, maga a hús nem rossz, de tőlünk biztonságban lesznek ezek az állatok örökre...
Sajnos én kidőltem, így délután négy körül hazamentem és már este nem tudtam kimenni a P Mobil koncertre a bedagadt lábaim miatt. Most vadul pihenek, mert holnap több kihagyhatatlan program vár, amiről majd ficsergek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése