Igazán sosem növünk fel...

Holnap utazom Anyucihoz! Dejó dejó! Már nagyon vár és én is nagyon várom, hogy vele legyek, meglepetésekkel halmozzam el, beszéljünk és beszéljünk, cirmizzünk és még beszéljünk, aggódjunk egymásért, pátyoljunk meg minden, egyszóval SZERESSÜNK. Persze tesszük ezt nap mint nap, csak most fizikálisan is vele leszek!
Mindenfélével készülök, már mindig akkor kezdem, amikor eljövök tőle, szinte másnap. Ha vásárolni megyek, általában egy-két apróság Anyucinak is bekerül a kosárba. És ő bárminek örül, ha tőlem kapja, szerintem egy gyufaszáltól is meghatódna (mondjuk tuti kék virágokat rajzolnék rá, hihi). És mindjárt névnapja is lesz! Juhúúú, jóleszjólesz. Holnap nem is írok, de ha majd visszajöttem, igen. Bár úgyis csak áradoznék, hogy beszipóztam az anyuci-illatot, meg aggódnék a bibis térdéről... Na meglátjuk. :D
Ideteszem Anyuci kedvenc virágát, bár ilyet most nem tudok vinni neki: