Jól van a csodacsaj

Még egy hónap sem telt el, hogy panaszkodtam Wombat betegségével kapcsolatban. Eddig nem mertem róla írni, féltem, hogy visszaesik vagy valami komplikáció lesz, de azt hiszem most már bátran leírhatom: a kicsi hősöm jól van.
Az első műtétje a megbeszéltek szerint, előzetes infúziók és antibiotikumos valamint probiotikumos kezelés után megvolt. A kezemben aludt el és ott is kelt fel, az ébredezési fázisban végig vele voltunk, a műtőasztal mellett, amiért nagyon hálás vagyok - szerintem számít. Úgy vittük haza a melegvizes palackok között, mint egy törékeny, drága kincset (az is!) és az első 24 órában nagyon elesett volt. Aztán kicsit depis is lett, ezért hamar visszaraktuk Lencsi mellé, aki professzionális ápolónőnek bizonyult, és azóta a Gizi nevet is viseli.

Sajnos a műtét másnapjára fura kitüremkedés keletkezett Wombi pociján és a kontrollon kiderült, hogy sérve van, amit műteni kell. Így hamarosan ismét operációra mentünk, elvileg "kicsire", de a végén ebből is bő félórás műtét lett, mert mint kiderült gyulladt volt a hasfal és összenövések keletkeztek...
Hű, kezdtünk mindent előlről (etetés, kezelés, páty), bár Wombat most nem volt egyedül percet sem, azonnal visszatettük "Gizi" mellé, mert már előtte jók voltak a lányok, nem piszkálták a sebet, melegítették egymást és együtt falatoztak lelkesen.
A varratszedése(ke)n már szinte minden rendben volt, gyorsan regenerálódott is a seb. Nagyon remélem, hogy Wombat most már fog eleget inni és nem alakul ki újabb kő!

A műtét nyoma már csak a selymes pocikán látható, V-alakú vágásnyomok formájában, valamint utóhatásként a kis hős még mindig gyümölcsillatú és engem etetőgépnek tekint: ahányszor megjelenek, azt hiszi csak azért jöttem, hogy neki finom falatokat adjak.
Imádom! ♥