Álmok háza - csapó 0

Hétvégéhez képest korán keltünk. Kicsi párom néhány hete, szombatonként taiji kard edzésekre jár, de ma előtte még fodrászhoz is sietett, mert ezen a héten ebben az időpontban tudta vállalni e komoly kihívást - mármint a hajának levágását.
Egy másik, akárcsak néhány nappal ezelőtti napon nem lett volna miért vele tartanom, hisz sokszor láttam már az apró, puha, nekem imádnivaló tincseket lehullani a nyíró alatt... és simán tudtam volna még aludni reggel...
De ma, ma már ott volt a lehetőség, hogy vele menjek és a hajvágás után még elguruljunk és megnézzük a reggeli napsütésben a földet, a sarat, a dermedt füvet, a gazt... Azt a helyet, amit megvettünk és ahol majd felépül a közös házunk - azaz egészen pontosan félházunk (mert egy ikerház fele lesz).
Bizony, "házasok" leszünk, egy másik, szószerinti értelemben legalábbis mindenképpen.

Ilyen hát a fű, a föld, a sár itt, a koratavaszi, reggeli napsugarakban ébredező környezetben, ahol ha minden igaz, ősszel már a nappalink lesz.

 

Álmosan, csendben és megilletődötten álltam a még bekerítetlen, zilált és kócos telken, miközben hallgattam az egyfolytában csacsogó, lelkesen mutogató párom és a környék boldogan csivitelő madarait.
Tudtam, valami egészen különleges dolgot élek most át. Igaz, minden pillanat ilyen, egyszeri és megismételhetetlen, de ez valamiért mégis a nagyonmélyrehatolók közé tartozik, legalábbis az én kis apró, homokszemnyi életem részeként, bármi, bárhogyan is lesz később.

Kéz a kézben egy régóta vágyott, de eddig meg nem lépett, sosem tapasztalt és talán csak álmainkban remélt, ismeretlen kalandba vágtunk bele, összekapaszkodva, tele tervekkel és persze aggodalmakkal...

Együtt, egy új otthon megteremtése felé.