Úgy prüttyög, sipolgat és néz rám, mintha éhezne. Fókuszáltan, szinte rám koncentrálva, ugyanakkor végtelenül aranyosan érdeklődve, még a szőrszálak a fülén is felém pöndörödnek...Pedig már volt két reggeli, megvolt a koradélutáni zöldség és szaladgálás, de most értünk haza és zacskó csörgött!
Hogyan állhatnék ellen neki?!
Ilyenkor szedek a zacskóból olyan, különleges, "válogatott" fűszálakat, hogy ez a lehengerlő érdeklődés megmaradjon a jövőre nézve is, de ne legyen xxl-es gombóc az én kis bóbitás malackám...
Persze a boldog ropogtatás hangjára mindig előkerül Lencsikém is.
Imádnivalóak. ♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése