Családunk történetei - kezdet

Apai nagyapám, akit sosem ismerhettem meg

Úgy látszik ez az év a régen motoszó tervek megvalósításának időszaka. Hogy ez 2012-t jelenti, vagy a hamarosan kezdődő Sárkány évét, nekem édes mindegy.
Múlt hétre terveztem a kezdetet, de az influenza közbeszólt, így csak ma tudtam átmenni Apuhoz, hogy elkezdjem leírni azt a sok-sok mesét és történetet, amit gyerekkorom óta hallok tőle, de sosem vettem a fáradtságot, hogy lejegyezzem, és a saját élményeim sodrásában nehezen idéztem fel őket.
Pedig annyi öröm, szeretet és érték van bennük!
Fontosak. Nekem, nekünk, és azt remélem, a gyermekeimnek, és majd az ő gyermekeiknek is.
Ma átmentem Apuhoz és elkezdtük...
Terveim szerint kéthetente írjuk együtt a családi történeteket, ő is készül (fotókat vett elő, anyakönyvi kivonatokban van kutatnivaló), no meg mesél, én jegyzetelek, kérdezek, és szerkesztek.
Már a mai napot is nagyon élveztem, és alig várom a következő alkalmat.
Szerettem nézni az elhunyt nagymamám babakori képét, a kis apró lábacskáit. Érdekes volt képről "megismerni" az ükanyámat...

Azt hiszem, beszerzem Friderikusz könyvét, vagyis inkább interaktív naplóját is, melynek a címe Az én családom. Bár nem feltétlenül ezt szeretném "kitölteni", de mindenképpen segíthet a témák átgondolásában.

Kedves olvasóm, vajon te tudod...
 
Mi volt, akárcsak a szüleid, legkedvesebb könyve?
Mit főzött apukádnak az édesanyja, ha ő választhatta az ebédet?
Hova járt iskolába, és kik tanították?
Mit szeretett csinálni a szabad idejében, és milyen foglalkozásra vágyott? Hogyan teltek a családi ünnepek?
...