Nyüzsi naplója - első bejegyzés

Tegnap reggel még egy nyúlsimogatóban ültem a magok közepén, a többiek összebújva szipogtak. Kicsit valóban rémisztő volt, ahogy mindenféle kezek benyúltak tapizni - nem győztünk mosakodni - és volt akiket kiemeltek. Ők sosem kerültek vissza közénk.
Az egyik kéz, nagyon odavolt értem, éreztem a simiből, de nem emelt ki és aztán eltűnt. Kár, egész jól esett...
Beszunnyadtam kicsit azt hiszem, mert egyszercsak megint éreztem azt a finom, meleg érintést. Óóóó. Kiemeltek és megszusziztak! Jujj!
Aranyoskodtam, pillogtam - untam már a sok tapizós aprónépet, és a meleget, víz nélkül - igyekeztem aranyosnak, nem túl csibésznek látszani, mert már csak ketten maradtunk, és tudtam, nagyon nem mindegy, kit milyen kéz emel fel.
A Gazda megvizsgált ott, többször is - nem tudtam megakadályozni, hiába rugdostam meg minden - és közölte, hogy határozottan fiú vagyok. Bármit is jelent ez, a puha kézű mellett álló Megmondó ember közölte, hogy akkor nem kell, csakis lányt visz haza! De a puha kezű lény ragaszkodott hozzám, igaz, megnézte a hugit is, de visszanyúlt értem, beemelt a nyakába és el nem engedett többé. Bújtam. Tényleg, nagyon meggyőzően bújtam!
Siker! Lassan távolodni kezdtünk a nyüzsgéstől. Jól belefúrtam magam a nyakába és reméltem, nemsokára kapok inni.
Kaptam.
Nem csak inni, hanem érdekes almot, amit akár meg is rághatok, mindenféle csemegét, illatos szénát és persze kuckót... Új otthon?!