KO

Kész vagyok tőle. De tényleg. KO.

Cseppet sem fél, azonnal kirohan, ha kinyitom a kuckója ajtaját, mint akinek ezer dolga van.
És tényleg - rohangál, fület dobál, cikázik - ezer dolga van.
Ha felveszem, bújik - feltéve, hogy már volt előtte ideje nyüzsögni, ha nem, akkor erre persze nem ér rá...
Ma egy falatozást követő rohangálás után, a hosszas simi közben, elszunyókált a kezemben, apró kis ropogtatásokkal kifejezve elégedettségét.
Este a vacsija után már bemászott az ölembe, és szinte "követelte".

Alig négy napja van csak velünk, és szabályosan bekuckóz minket is.
Tünemény.

(Album helye: itt)