Tom, hogy nem olvasod...
...és lehet, hogy így 10+ év után ciki is, de én vártalak/várlak.
Most jöttem el nagy nehezen az ablak elől, hogy ne csüngjek az érkezés pillanatán, reménykedve hogy eljön a végremárdejóittvagyéslehetcsimpizni.
Már nélküled aludni is súrolta az impossible mission kihívásait, pedig istibizi a pozitív, dejó oldalát kerestem (de nem találtam) a távollétednek.
Csak tegnap mentél el, mégis úgy fáj, mintha elevenen harapnák ki a húsomat - a részem vagy, igazi elemem, részlet ami te vagy, bennem, úgy hogy az én vagyok, benned.
* whatever *
Hülye vagyok, gondolom.
Nem zavar.
Ki, ha nem én fogadnám el magam.
Életem zömében el kell viselnem magam, jobb ha szokom... így túl az evilági félidőn.
Érkezzél már vissza. Na.
1 megjegyzés:
:)
Megjegyzés küldése