A mese folytatása - kettecskén

Folytatva a mesét, nekünk még csak ezután kezdődött az igazi varázslat. Mondjuk mire eljött az alkony, a városi zsibongás, zaj és feszültség egyszerűen kimosódott belőlem, így készen is álltam annak befogadására.
Mivel a pincében megbeszéltük a borászmesterrel, hogy visszamegyünk vacsorára (bár fogalmunk sem volt mi készül majd), csak meg kellett keresnünk a néhány száz méterre lévő szálláshelyet, amit a párommal előzetesen nagy gonddal választottunk ki, és már alig vártam, hogy lássam, vajon tényleg olyan kis romantikus fészek lesz-e, mint azt Catherine a honlapján (Catherine's Cottages) ígérte.

Olyan volt. Sőt! A fatüzelésű kályhának köszönhetően illatosan meleg hely várt minket, két kedves emberrel, akik mindent megmutattak, majd diszkréten távoztak. Szinte olvadoztam, szószerint is, mert eddigre már majd megfagytam, és az apró szállás megannyi csodájától is. Olyan érzés volt, mintha valaki befogadott volna az otthonába.
Az aprólékosan berendezett házikó egyszerűen tökéletes.



Néhány órát pihegtünk itt és a finom melegben már majdnem elaludtunk, mire indultunk a vacsorára, amit a Sáfrán család pincéjében költöttünk el.
A hosszúra nyúlt estében elfogyasztottuk a kézműves kerámiatálban készült étkeket, finomakat boroztunk, helyi pálinkát kortyoltunk, még táncot is láthattunk, egyszerűen fantasztikus élmény volt, amit kiegészített az az angol pár is, akik szintén Cathrine egyik házából jöttek át vacsorázni, és magyarul tanulni vágyva, sajátos beszélgetésbe elegyedtek velünk és a családdal.



A szokatlanul sok bornak és éteknek hatására nyugtalanul aludtam, de néhány napig még próbálgatnám, hátha megy jobban is...
Csodás volt a házikóban felébredni, a nappali fényben is felfedezni a rejtett zugokat
Milyen fantasztikus lehet itt nyáron, amikor virágoznak a levendulák!
A pattogó tűz mellett illatos teát készítettem és ha nem is a hamuban, de átsütöttem az előző napról maradt pogácsákat.
Lassan, lustán, teát kortyolgatva, beszélgetve telt a reggel.
Alig másfél napra mentünk el, mégis úgy éreztem, átmos ez az élmény, újra helyreteszi bennem a dolgokat. Jajj, de kellett már ez!
Sajnos nem jött el a napsütés, így a hidegben másztunk fel az oromra, hogy megtekintsük a tájat a csókakői vár falai közül. A civitelő cinkesereg csodálkozva meg is nézett minket, majd dolgára sietve tovarebbent.

Köszönöm ezt a hétvégét!