Naplenyomat - kétezertíznovemberhuszonnyolc

A tegnap éjszakai sorozatnézés hatására ma viszonylag későn ébredtem. Azonnal átsiettem a tegnap kifestett, és estére már csaknem berendezett, általam most napszobának nevezett néhány négyzetméterre. Annyira jó, meleget árasztó kis helység lett!
...még biztos hetekig kuckózom, de már öröm benne lenni.
Örülök, hogy újra előkerült ez a kis mosolygós Buddha! Döbbenet, már lassan húsz éve volt, hogy beleszerettem, és megvettem egy piacon.

Ma a lassú ritmusú vasárnap reggel után el is mentünk szőnyeget, állólámpát, kaspókat és más ilyesmit nézni, hogy otthonosodjon. Kisebb rohangálás után (a választott, kész szőnyeg nem lett jó méret, vissza kellett vinni cserélni), ha minden igaz szerdán már el is hozhatjuk a pont ide vágott, szegett lábalávalót...

A Kedvest sikerült arra is rábeszélni, hogy délután elmenjünk a közeli, lassanmárkedvencé válik cukrászdába sütizni és kávézni...

Most éppen szusszanás van - az estebéd után Azerothban kalandoztam, gyűjtöttem a kis harcosomnak a hátasokat, aztán házimunka, majd újra pihi...
De megyek mindjárt vissza takarítani és pakolni a könyveket, be a napsugaras, olvasós, jajjdejóleszittlenni szobába...
Akár már olvashatnék is, mert a lámpa is megvan, jó könyv pedig tucatjával van itthon.