Reggel persze macerás volt a kelés, de kegyetlenül érkezett a Wake up - call, szemem nyitottam és egy ideig minden ment robotikus módban is. Összedobtam az ebédem, hajat mostam, közben útnak engedtem a pasit, aki telipocakkal távozott - talán észre sem vette, de hét deci banánturmixot fogyasztott el...
A céghez érve megcsodáltam a hajnali zúzmarából révedő, napon nyújtózó fűszálakat.
Bent aztán megérkeztem az időspirálba, és ahogy kicsúcsosodott a délután, már nem is tudtam volna felidézni, ma volt-e a fűszálak tétova napfürdőzésének szemlélése.
Aztán véget ért. Egyszercsak.
Szinte már nem volt bent senki, mire a csendes folyosón végigmentem.
Jól esett hazavezetni, bár kicsit aggódtam, amikor a mögém robogó kamionos le akart tolni az útról -de megmakacsoltam magam, így beérte az ígyisközelhatvanas sebességgel, előzni esélye nem volt.
Lassan érkeztem, a fejem még bőven dolgozott, bár jót tett a hűvös esti levegő, a nedves levelek illata.
Az illatnyomnak már vége, fokhagymás pirítóst vacsoráztunk. Nesze neked vírus! Ugye most meg vagy lepve?!
Éjjel megint sorozat-nézés lesz - ürítem a fejem, kell a reset.
Kép forrása: olaf.dk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése