Jó lenne szavakba önteni lassan, mit jelentett nekem ez az utazás, mert ha nem teszem meg, akkor elmarad, mint a villányi kaland vagy a többi, kisebb utunk, mit csak a lelkemben őrzök, de ide, nem írtam le.Így nekilátok, mert szeretném ha életem egyik legszebb útjának virtuális nyoma is maradna - magam sem tudom miért...
Sosem vágytam Rómába. Nem tudom az okát, de nem (egyébként sem vonzanak igazán a (nagy)városok, a vidéki nyugalmat szeretem/szeretném, már ha a nyaralásról van szó - még ha nem is látszik ez végül az utazásaink helyszínén).
Nem olvastam róla, a szüleim, amikor tíz éves voltam, elutaztak Olaszországba, ahonnan ezernyi élménnyel, sztorival tértek vissza, de itt nem voltak - nem volt miért vágyni.
Amikor (akár tavaly) Franciaország felé utaztunk, ahányszor csak áthaladtunk Olaszországon lepukkant, koszos dolgokat láttam - nem vágytam megállni sem, nem még maradni, felfedezni vagy nyaralni.
Bár érintőlegesen (művészettörténet óráról, történelemből) ismertem Róma nevezetességeit, és idén, még év elején olvastam D.Brown Da Vinci-kódját, nem hozott lázba.
A párom azonban tíz éve tartó kapcsolatunk során már annyiszor felvetette ötletként a hosszúhétvégét ebben a városban, hogy azt gondoltam, a 40. születésnapjára keresve sem találnék jobb ajándékot, mint hogy elviszem ide. Így nekiláttam a szervezésnek. Az út négy napos, hosszú hétvégének indult, de a kapott, szervezett ajánlatok hatására, inkább privát szervezésben, kilenc napos nyaralás lett belőle...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése