Amikor eltelt a nap fárasztó része, lassan megpihenhetek, indulok haza... beülök a kocsiba, rákerülök az Útra (amíg kiállok - parkolóból és rá nem fordulok, addig nem), bekapcsolom a zenét... helyesbítek: A Zenét, ami éppen kell nekem és szól... és dübörög, egyre hangosabban, amíg bennem nem rezeg. Majd énekelek, énekelek, és énekelek (ha olyan).Gurulunk haza - az autó és én, de olyankor együtt, tehát inkább Mi.
Mintha ő is énekelne velem. Szeretem. Néha nem is akaródzik kiszállni... minden esetre a megérkezés is a mienk, végighallgatom az utolsó számot, Vele. Én és a gép. Furi. De mégis jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése