2009. március 26., csütörtök

Ropogós, puha, foszlós, illatos..

Olykor megengedem magamnak ezt a luxust, hogy korán lemegyek a kis boltba, és friss zsemlét veszek reggelire.
Szeretem. Akár csak vajasan is, mert maga a zsemle finom. Most már "utána" vagyok, lassan kortyolgatom a reggeli kávém és élvezem az elégedett érzést, próbálok belebújni, kiélvezni a nyugalom másodperceit, hisz nemsokára indulás van, munka, pörgés - de most erre nem gondolok (ugye?!).
Most a kávé illata, és az elfogyasztott friss zsemle öröme tölti ki a perceket...

Nincsenek megjegyzések: