Bebogozva

Jó lenne egy kis nyugalom, úgy kibogoznám magam. De valahogy nincs erre időm, mégha az eszemmel tudom is, fontos.

Próbálom magam utolérni a házimunkában, jó Anya lenni, mindent megfelelően "ellátni", például ügyelni hogy a vasárnapi ebéd számunkra is fogyasztható legyen (a diéta életmódváltássá fajult, legalábbis nálam). Sőt, óvatosan egészségesebb ételeket csempésszek a gyermekeim hasába is.
Érnek apró sikerek (a fiam már olyan dolgokat megeszik, amit azelőtt soha), és kudarcok (a kókuszos zabpelyhes keksz kissé más lett, mint az áfonyás), de valahogy fáradtnak érzem magam, tényleg. Nem néhány hetes dolog ez, hanem sok-sok éves. Próbálom megfogalmazni, de nem megy. Anyu érti, ő is átélte...
Remélem, hogy a tavasz változást hoz, hisz ezen a héten nap mint nap örültem - már világosban ébredek, és világosban is indulok haza a munkából!
Majd jobban ügyelek arra, hogy megtaláljam a mindennapi élet örömeit.
Nincs is okom panaszra, a lányom tegnap megint szeretlek-virággal tért haza, így ma reggel három csodálatos, sárga tulipán mosolygott rám a konyhában, mikor kimentem kávét készíteni.
Nincs hát okom ilyen kornyinak lenni, nem igaz?!
Jövő hét végén lomtalanítás, megpróbálom ezt a furcsa hangulatomat is kiszanálni a lomokkal...