Egy sarkantyús láb viszontagságai

Tegnap este munka után cipő beszerzésre indultunk a párommal. Vásárlásunk színhelyének a munkahelyemhez közel lévő plázát szemeltem ki, remélve, hogy ahol ennyi cipőbolt van, csak találunk már megfelelőt. Bevallom, megdöbbentem hogy mennyien vannak az üzletekben (este hét körül voltunk ott) - és vásárolnak is!
Még jobban meglepett, hogy a negyedik boltban sikerrel jártunk, igaz néhány reménnyel sem kecsegtető helyre be sem mentünk - hiszen olyan cipő kellett, ami szinte végig kifűzhető, elég széles a betét "befogadásához", lehetőleg kivehető belőle a saját betét, vagy nem túl domborított (mondhatni lapos), nem túl emelt sarkú, viszont a felépítésében inkább magasabb szárú, no és esőben hordható, valamint reméltem, hogy valamennyire még szemrevaló is lesz.
A kényelem betéttel együtt lett volna szempont, na de most a betétet hordani, minden csak nem kényelmes... egyelőre.

Lényeg a lényeg, gazdagabb lettem egy nekem szemre is tetszetős Catterpillar lábravalóval, amiben ma már kínoztam is magam egy órát (előírás szerint). Rossz volt felvenni, benne lenni, viszont utána sem volt élmény a másik cipőt felvenni (asszem nyafis vagyok). Macerás dolgok ezek, de legalább úton vagyok a megfelelő lábboltozat kialakítása felé.
Ma reggel a lézeres kezelés is egész jól esett, a jobb lábam nappal szinte tünetmentes, amit ennek tudok be. A bal sajnos nem javul, de mint mondták, az sokkal rosszabb állapotban is van (több és nagyobb tüske, az szokott kifordulni, azon van kettős csonthártya gyulladás stb.).

A hétvégére megint bevetem a fürdősós áztatást, rozmaringos olajat stb. Sőt lehet bepróbálom a mézes-káposztás dunsztot is!
Nyiff-nyaff vége. Uff.