2014. június 30., hétfő

Meggyes pót-jegyzet

Ezt a bejegyzést már két hete készülöm megírni, de valahogy sehogyse jött össze. Most rászánok fél órát és megírom, mert különben sosem...
Történt, hogy lassan három hete, még június 11-én meggyes sütemény kíséretében kerestem fel kedves könyvelő barátunkat, hogy adjon tanácsot az online bolt nyitásával kapcsolatban, hogyan is kell ezt hivatalosan, szépen és okosan. Hazafelé beugrottunk a Pókhoz is, aki elszomorodott, mert neki nem jutott a sütiből. Volt neki viszont meggyfája tele gyümölccsel, így gyorsan szedtünk egy pitére valót és másnap reggel készítettem neki is. Ekkor derült ki az is, hogy náluk bizony senki nem szedi le a fáról a meggyet, ott fog tönkremenni. No, ezt nem hagyhattuk, bevállaltuk, hogy kimegyünk a hétvégén és megmentjük a Világot... Ja nem, a meggyfácskát a tehertől.

Kellemest a hasznossal alapon, az eseményt kerti grillezéssel kötöttük egybe. Az én kicsi párom még alkonyat után is szorgosan szedegette a piros gyümölcsöt, ami kezdett aggasztó mennyiségű lenni... Fagyasztónk nincs, elajándékoztam, és egyszercsak ott álltunk két rekesz meggyel. Atyavilág!
Estére már majd össze estem, de bizony szét kellett válogatni a meggyet és hűtőbe tenni, amennyit csak lehetett. Hű!
Másnap kezdődött az igazi nagy munka, válogatni, magozni, cukrozni és befőzni. Nem is szoktunk eltenni lekvárt, a panelban nem marad meg (legalábbis ez volt az elméletem), de most gondoltam a házba költözésig csak kibírja és nosza, tegyük el lekvárnak! Vettem is mindenféle csodás befőző terméket, cukrot, üvegeket... és nekiláttunk.
Mire készen lettünk a magozással, megnéztem A science fiction látnokai teljes sorozatát!

A befőzés már gyorsan ment, készült felezett meggyes dzsemm és aprított változat is, valamint háromféle cég zselésítőjét próbáltuk, így szorgosan felírtam minden lekvárra melyik verzió, hogy majd később tudjam, melyik lett finom. Igen, szégyen vagy sem, a hagyományos, órákig-főzős lekvárt nem vállaltam be, csak a gyors dzsemmeket.

A több napos projekt után jelentősen megnőtt a szememben minden otthon készült lekvár értéke, pedig én is főztem már és tudtam mivel jár, csak eddig nem "ipari" mennyiségben.
Most már a napok, hetek távlatában szépül az emlék, de akkor nagyon mondogattuk, hogy hű legközelebb inkább veszünk lekvárt a piacon. No, majd ha jön az ősz és felbontjuk a kincset rejtő üvegeket, lehet mást gondolunk majd, ez mégiscsak saját készítésű csemege, ami ajándéknak is remek. ♥

Nincsenek megjegyzések: