2014. április 23., szerda

Három éve együtt

Annyira gyorsan elrepült az idő, mintha csak most lett volna. De nem, három éve már, hogy a siófoki állatsimogatóban beleszerettem ebbe a kis gazemberbe. Valahogy másként, mint anno Dodzsembe, de mégis, nagyonakaromosan és nemkellmásiknekemesen. Bevallom, az általa okozott itthoni konfliktusok hatására majdnem megváltam tőle néhány hónap múlva. A fiúk nem jöttek ki túl jól egymással, a párom élete nyúlhölgyéhez volt szokva, ez a kis pasi azonban egy valódi gengszter. Nem volt sem bújós, sem hízelgős és nem is életem párjának elbűvölésén fáradozott, hanem engem tervezett nagy vehemenciával meghódítani. Jobb lett volna mindkettőnknek ha a nagyfőnököt is bűvölgeti. :)
Kiteszek ide emléknek néhány képet az első évből... Imádnivaló kis szőrgombóc volt, na.

Súlyban picit könnyebb volt akkor, még a fülecskésem, de elég hamar kiderült, hogy bármilyen aprócska is, bizony majdnem három kilósra gyarapodott kamasz kora végére. Pedig nem kövér, sosem volt az. Nem mondom, néha egészen szépen gömbölyödik a fehér pocakja, de amint elkezd vedleni, már le is fogy szegénykém. Mivel ez a szőrhullatós-átöltözős dolog rendszeres nála, gyakran masszírozom a pocakját, és ha kell meg is nyírom a séróját...
Ugyan a körömvágást nem tudjuk orvosi segítség nélkül kivitelezni, de mára egészen kezes kis lény lett. Emlékszem, amikor a nyaralóban először feküdt mellettem néhány percet, hagyva, hogy simizzem, egészen meghatódtam a boldogságtól.
Persze felügyelet nélkül azóta sem lehet akárcsak egyetlen percre sem hagyni, mert bár pontosan tudja mit nem szabad, a kísértésnek képtelen ellenállni, egyedül tehát szőnyeget tépne, falat rágna, újságot "olvasna", könyvek gerincét cakkoz és még ki tudja mivel foglalatoskodna. Így aztán sosincs egyedül szabadon, és bár sajnálom őt emiatt, sokkal többet van bezárva, mint Dodzsem volt.

Mostanában - néhány hónapja - mintha kicsit megkomótosodott volna és simán simogathatom akár fél órán át is. Ráadásul a megemelkedett bizalmi szint nyomán egyre többször felborul a "zen-sarokban" (ott készültek ezek a zöld hátteres képek, amiket ma fotóztam róla), akár hanyatt is fordul és elnyújtózik. Kár, hogy ilyenkor sem szunnyad el, sőt ha kimegyek vagy csak elfordulok, rögtön fut rosszalkodni.
Remélem, ha kicsit lecsitul az ifjonti hév, mégis belátja, hogy betartva a szabályokat többet lehetne velünk. Sokat remélek a leendő kert fárasztó hatásától is! Azt mindenképpen úgy szeretném kialakítani, hogy őkelme nyugodtan roboghasson, no meg legelészhessen viszonylag nagy területen.

Bár nincs tortánk gyertyákkal meg ilyenek, mégis kívánok magunknak még sok örömteli évet együtt, egészségben!


Nincsenek megjegyzések: