Szinte fénysebességgel haladunk a "életet megváltoztató esemény" - ahogy ma a párom nevezte - felé.
A házikónál ezen a héten is kétszer voltunk (bár én csak egyszer).
Annál is inkább kötelező a birtokra járás, mert a rágcsálóink apró serege szinte követeli az ilyenkor szedett, friss füvet, ami néhány nap alatt elfogy, vagy megszárad és akkor már nem olyan... Persze nem a telken nő, hanem a közelben, nálunk még igencsak alkalmatlan a föld arra, hogy növény teremjen rajta.
A házikó szépen cseperedik, szorgos kezek építik nap, mint nap. A héten készült az első szintre kerülő födém (azt hiszem ez a megfelelő szakszó), már nem ragyog felülről be a nap a leendő nappaliba, csak ott, ahol kihagyták a lépcső helyét.
Aprólékos bindzsizés nyomán elkészült a koszorút alkotó fémszerkezet is, ami csinosan passzol a téglákra.
Úgy ítéljük meg, hogy eljött az a pont, amikor már szakembert kell bevonnunk az építkezés felügyeletébe, mert nem értünk hozzá, és az egyes szakaszokat a kivitelezés befejezéséig át kell venni. Nekünk minden maga a csoda és szép, tényleg jó látni azt, hogy a megegyezés szerinti alapanyagokból készülnek a dolgok, de olyan részletek következnek, ahol nem fogjuk észrevenni az esetleges elmaradásokat, hibákat vagy a megbeszéltektől eltérő kialakításokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése