Nyüzsi már két éve nálunk

Szégyellem magam, hogy nem írtam, de annyira paráztam a gyomortükrözés miatt, hogy el is felejtettem megünnepelni április 24-én, hogy Nyüzsi már 2 éve velünk van. Ez a mára csaknem 3 kg-nyi csibészség igazi "kis" fergeteg! Pontosan tudhattam volna, amikor beleszerettem, hogy valóságos veszedelem lesz. Ártatlan és csodaszép pofija mögött a nevéhez méltóan nyughatatlan kisördög lakik, aki persze angyalian tud nézni, sőt nagyon ritkán viselkedni is.
Ritka pillanat, ha fotózható, mert nyughatatlan:

 

Szeretem...

... a türelmét, percig nem zavarja, hogy a kövön csúsznak szét a lábai, amikor kényelmetlen már, szépen összehúzza őket,

... a kíváncsiságát, mégha olykor meg is ijed dolgoktól, végtelenül kíváncsi és felfedező alkat,

... a bátorságát, eddig a legnagyobb hősiessége egy közepes termetű kopóval való találkozás volt, amikor hátsó lábaival nagy dobolást rendezett a ketrecben és végül a kutya iszkolt el, nem ő rettent meg,

... a bújós pillanatokat, amiket sajnos csak az állatorvosnál van szerencsém megélni, de olyankor én vagyok a minden ♥,

... a csodaszép színét és rajzolatát, bár a képeken nem látni, a pocakja hófehér és derékvonalban egy vékony barna csík öleli át,

... a tappancsait, amiket pici korától szoktattuk, hogy hagyjon simogatni, morzsolgatni és macerázni, így nem is zavarja ezen tevékenységek egyike sem - ettől még persze a körömvágás két emberes (ebből egy állatorvos) kihívás,

... ahogy vár reggel, amikor hozom a magocskát, aztán nem sokkal később a zöldfélét, és két lábon állva les, fülel, próbálja kiszimatolni, mi az aznapi csemege,

... ♥ ♥ ♥

A lányok pedig már 11 hetesek és ők is elég csibészek, napról napra elvenebbek és mintha "meg is rosszultak" volna. Lehet, hogy bevonzom az ilyen kedvenceket?!.

Így néznek rám a kis salátafülűek: