Nem igazán tudok írni, de úgy röviden mégis bepötyögöm, mert már olyan rég nem bloggoltam.
A most nem vizsgált, de azért amúgy is begyulladt (bár kevésbé, mint a bal) kezembe kontrasztanyagot is toltak, így se lógatni, se emelni nem tudom: csak úgy "van". Tartom, mint az egyiptomi fáraók a szarkofágban... magam elé kulcsolva.
Az mri-ben pedig Superman pózban süketültem meg (A filmekben csendesnek tűnt ez a gép!), azaz a bal kezemről, magasan előre tolva, leszíjjazva stb. készült a "csoda-analízis".
Eredmény egyszercsak lesz (majd érdeklődni kell)... izgatottan várom.
Jó volt a nem tervezett, kora reggeli találkozó a lányommal. Én korán keltem, ő későn feküdt, alig aludt... mégis.
Békésen, egymásra mosolyogva, révetegen majszoltuk szendvicseinket, majd kávéztunk egyet, és ki-ki rebbent sorsára.
Azért persze jutott tér a szavaknak, a rajzoknak és a simogatásnak is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése