2011. május 3., kedd

Ínyenc

A KO még mindig tart. Ez a csepp lény ámulatba ejtő. Szívem nyúlhölgye, egyetlen Dodóm ilyen apró korában a ketrecből sem jött ki, aztán ha kivettük, óvakodva, kizárólag a szőnyegen haladt.
Nyüzsi gátlás nélkül robog át padlón, kövön és már napokkal ezelőtt átlépte a szobák határait, egyszercsak a világ legtermészetesebb módján kijött utánunk, majd félelem nélkül, berobogta az egész lakást a nagy szobától a konyháig. Ha társaságra vágyik, odajön, mindig láb alatt van, sőt, egyszerűen ráül a lábamra. Ha beszélek hozzá, figyel.(lásd a képen)


Egyelőre "bajt" még nem csinált, és tegnap úgy alakult hogy néhány percre magára maradt.
A páromat kértem, nézze meg merre járhat a kis sprurizós, mert nem hallom/látom már egy ideje.
Hú, volt nagy ijedtség, mert amikor meglelte, bőszen falta a nőnapra kapott orchideám lehullott virágát.
Úristen, - gondoltam - most megöltem a nyulat! Nyitottam az apró szájat, de a hatékony megsemmisítő szerkezet már két szirmot eltüntetett.... Magamhoz öleltem az apróságot - Jajj nekem, meg fog halni!
Aggódva tettem a helyére, figyeltem mit csinál - természetesen tovább falt, friss, illatos szénát talált a tartóban.
Egész este túrtam a netet, lassan megnyugodtam, mert bár az orchideák szára, levele mérgező lehet, a viráguk ehető, igazi ínyenceknek való csemege, tele C-vitaminnal... elvileg.
Életem gasztronómiai emlékeit felidézve, nem láttam még senkit orchideát enni, és még a különlegességeket alkotó cukrászdákban sem láttam ilyen csemegét.
Próbáltam megnyugodni, de azért rettenetesen aggódtam, függetlenül a párom nyugtató szavaitól és az olvasottaktól, egészen ma reggelig.
Amint felébredtem, robogtam megnézni, él-e még ez a kis csoda. Ő persze nagy lelkesen köszöntött, csupafüles figyelemmel és puszikkal, ahogy szokta: Hoztad a reggelimet?! - tekintettel.

Huhh - megkönnyebbült sóhaj - ez a nyúl egy ínyenc, a sárgarépára rá sem hederít, de az orchideaszirmokat bezzeg befalja...
Na, még jó hogy nem lett baj! Azért nem kínálom meg a további leeső szirmokkal, sőt, óvintézkedéseket foganatosítok.

Itt örökíteném meg az adatot, hogy a ma 10. napja velünk lakó pici lény az eltelt idő alatt az előzetesen mért súlyának 20%-val gyarapodott.
Remélem, ezt a növekedési ütemet az életkorának tudhatjuk be, és nem fog hétről-hétre ennyit "buculni", mert akkor igencsak méretes lesz a "cseppem".

3 megjegyzés:

Messzenéző Minyon írta...

Ezek szerint már megszokott Nálatok :))

Bukfenc írta...

Gourmet nufi :)

Lily írta...

Azonnal otthon érezte magát a nyaralóban (még aznap este) és itthon, a "pesti lakban" is.
Még az állatorvost is meglepte, hogy az orchidea sem okozott neki gondot - kérdezte is honnan szereztünk egy ilyen kis gézengúzt (megmutatta az elbűvülő képességeit az első vizsgálaton :D).