Szókeresés

Keresem a szavakat. Vannak rá, biztos - csak én még nem találtam meg őket. Azért leírom... ami és amennyi most van.

Tény: sem kritikus, sem zeneértő nem vagyok - csak egy hallgató a sok közül.

Ehét kedden este Karácsony volt nekem. Aputól kaptam a jegyeket még tavaly, Szenteste. Távolinak tűnt akkor az április... örültem, tulajdonképpen az öröm lehetőségének.
Meglepően hamar értek el idáig a napok, egyszercsak április ötödike, majd este is lett.
... arra eszméltem, hogy egy hosszú sor előtt állunk, várva, hogy bejussunk a Dohány utcai zsinagógába... Utat kerestünk a padok között és leültünk a romantikus épület falai közé. Vártunk a "csatára", a zene csodájára.

És jött.
De tényleg.

Amikor megláttam Rhoda Scott mezítlábait a kivetítőn, felrémlett, hogy Apu milyen rajongással ecsetelte anno - amikor én még kislány voltam - , mit tud ez a nő. De vannak zenék, stílusok, amihez be kell érni... így akkor nem fogott meg igazán a zene, csak a cipő nélküli lábak látványa.

2011. április 5-én este kicsit meghaltam, és megszülettem.

Ez a kortalan (emberi években 73 éves) nő, tud valami olyat, amit nevezhetünk akár csodának is. Vagy mondhatnám azt; ő a zene?! ... ő is a zene. Mindenképpen benne van a kupacban, azon kevesek közt, akik dallá tudnak válni.

...és ott van Sarah Morrow is! Jajj de mennyire... basszus!
"Nem is szeretem a trombitát!" - gondoltam a koncerten, de azóta tudom, pozan azaz harsona az, nem is trombita.
És de, szeretem.
Legalábbis, ha Sarah Morrow szólaltatja meg ezt a rézfúvós hangszert, akkor határozottan igen, és akarom is - még, még és még!

Az este másik "hozadéka": sosem gondoltam, hogy úgy lehet a Csendes éj-ből Boci, boci tarka, hogy az kiresetel valamit a fejemben. Pedig de.

Köszönöm. * meghajol és jelentéktelenségén eszmél, újfent *

PS: A szöszi kicsit zavart, de lehet ahhoz is nőnöm kell még...