Könyvre vadásztunk... így tegnap este, munka után bementünk az Árkádban a Libribe.Persze nem "egészen véletlenül oda", imádom a Cafe Frei különleges kávéit és süteményeit... és a párom felvetette, igyunk valamit.
Könyvet végül nem vettünk, mert nem volt, amit kerestem, ám ittunk isteni kávékat!
Sosem gondoltam volna, hogy valaha citromos kávét fogok inni... De annyira különlegesen hangzott a kávé-kalandoroknak kínált franciás maghreb-kávé, hogy muszáj voltam olyat kérni.
A leírás szerint "ez a capuccino méretű tejeskávé a provance-i citromkultúrát társítja az arabok fűszeres, kardamonos ízeivel". És tényleg, ahogy ígérték, a citrom és a kávé íze, hála a juharszirupnak, tökéletesen összesimul és csodás élmény a forró kortyok fogyasztásakor.
Réges régen a kávé szagát sem bírtam, nem értettem Anyuék miért isszák ezt - fujj. Aztán érettségi környékén a barátnőméknél ittam először, igaz többet is, így majdnem kikészített - aznap tanulni jó volt, de másnap a suliban - húúú.
Igazán huszonévesen kaptam rá a kávéra, hogy a két apróság, a háztartás és a munka miatt elég legyen a 4-6 óra alvás, és a gyerekeim ne érezzék meg az éjszakai munkák hatását...
Akkor még instant kávékat ittam, amit ma már képtelen lennék, és a "klasszikusan főzött" kávé egyáltalán nem ízlett, sőt.
Mennyit változik az ember és az ízlése! Ma már szeretem a karakteres kávé ízeket, és a különleges mixeket is. A múltkor még tej nélkül is ittam kávét (a gyomrom miatt nem szoktam), igaz például az akkor "bevállalt" kanadai horgászkávé főzési technikája miatt nem volt egyáltalán savas (hmm, erről jut eszembe, abban is volt juharszirup...).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése