Hegedű

Ma itt volt a Robi bácsi. Sajtfalatkákkal, illatos, meleg, mandulás aranygaluskával vártam, ami mellé vanília sodót kínáltam, és egy pohár finom bort. Ettünk, beszélgettünk, kávéztunk.
Utána megmutatta, hogy elhozta az új, felújított kincsecskéjét - csodálatos hangszer, az már biztos - kérte, fotózzam le neki.
Jó lett volna kicsit kettesben maradni ezzel a míves kimunkáltságú, ki tudja mennyi mesét rejtő hangszerrel, de nem tudtam... itt nyüzsgött a két fiú, telepocak ide vagy oda; hogy így fotózzam, meg úgy, ide tegyük és oda... "jajj, fel ne boruljon" és "ó, így sok a fény", "na, úgy meg kevés".
Mégis élveztem. Jó volt megfogni, simítani, nézni a finom vonalait.
Meglepett, mennyire könnyű, egy-egy apró érintésnél is finoman megszólal. Lelke van.
Örülök, hogy talákoztunk...