Reggel nem volt internet, sem telefon.Így a nyugodt, ébredező, lusta nap fényében mézeskalácsot sütöttem - végre (napokkal ezelőtt bekevertem már a tésztát).
A kedvesem fűszeres, fahéjas illatban ébredt.
Beszélgettünk, kávéztunk.
Nem ilyen a szokványos reggel. Sajnos. - De hiszen csak mi tehetünk róla!
Beteg lenne a többi?! Ezt fel kell dolgoznom...
Ő, magához képest sietett, reggelizett, elment. A lakásban rebbenő sütemény illatban vasaltam, táncoltam, énekeltem.
Ennyire más lenne egy net-független reggel?!
Így kezdődne a megtisztulás???
Lehet holnap reggel be sem kapcsolom a számítógépet...
Aztán bementem dolgozni. Le sem írom, volt minden. De élvezem, tanulok, szinte minden percben. Jobb mint bármi, igazi RPG (Uhm, de vajon hol az igazi világ, mert ez nem lehet az... ?!)... Ding. ding. ding! - kihívások, feladatok, harcok és kalandok, szépségek és csúfságok... Csupa szeretemember, csupa érdekes feladat és a mindennapi, örömet okozó desokatkellmégtanulnomehhez érzés.
Este, sötétben gurulok haza. Jó vezetni. Kikapcsol. Nem szól zene, nem énekelek. Ösztön hoz, mert a gondolatok máshol járnak. A másik autókban ülők előznek, nyüzsögnek, mindenki rohan körülöttem. De hazafelé én csak jövök. Lassan. Együtt érkezünk, az autó és én. Ez egy út - HAZA.
Szeretet és éhség vár. Az Ember nem eszik nélkülem. Hát jó. Vacsorázunk, beszélgetünk. Szép az este. Jó vele. Mindig jó. Mázlista vagyok, és boldog.
... még mindig itt bolyong a reggeli sütemény illat. Becsukom a dobozokat.
Ez a nap kihűlt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése