
A poszt természetesen szabad témájú, és én így is kezelem. Számomra a víz leginkább őselem, így bár írhatnék százalékokról, különleges értékeiről, összetevőiről, hiányának súlyáról, földünk szomorú helyzetéről.
Nem teszem.
Szeretem ezt az elemet, könnyű a kötődés, hiszen már magzat koromban ringtam benne. Otthonos.
Ha szomorú vagyok, könnyen feloldódom zuhanyozás közben, ahogy peregnek rajtam a cseppek, olykor keveredve könnyeimmel.
Ha boldog vagyok, szeretek a tóban állva, az alkonyban nyugodni térő nap felé fordulva, vele együtt létezni.
Ha hiányzik valaki, a szabad vizet simítva könnyebben gondolok rá, és könnyebbül meg a szívem.
Szeretek, szeretnék a tenger, az óceán partján csak ülni, és hosszan nézni, hallgatni a hullámokat, figyelni azok mozgását.
Éppenígy kedvelem a játékos patakokat nézni hosszan, figyelni a tiszta víz medrében lassan simuló köveket.
Kedvelem a hajnali harmatot, az őszi esték ködjét, és szeretem az esőt, ahogy rámhull, csiklandoz, eláztat, belep...
2 megjegyzés:
Jaj, egy ideje nem jártam itt és miből maradtam ki! Először is Isten éltessen sokáig, ez a legfontosabb!
De az is kár, hogy nem tudtam a Blog Action Day-ről. Ha tudtam volna, én is írtam volna a vízről szívesen.
Köszönöm szépen! :)
Én is csak innen tudtam a blog action day-ről: http://www.blogtimes.hu/ (béta).
Megjegyzés küldése