Tegnap este, munka után hozzá mentem - aprólékosan, gondosan kikészített csemegével várt (egybefasírtot sütött, olyat, amilyet csak ő tud) - díszes, virágos tányérban, ünnepi szalvétával a villa alatt, paradicsomkarikákat is téve egy tányérra - szóval ott üldögélt, rám várva, lelke minden szeretetével, ahogyan mióta eszemet tudom emlékszem.
Ő nem evett velem, egy ideig csak csendben figyelt, ahogy falatozom, közben a kis bohó kutyus nyüzsgött körülöttünk, mint mindig.
Megfáradt már a nagyikám - panaszkodik, sírdogál. Ennyi idős korára, még mindig önellátó, sőt, ott segít ahol tud, és fáj neki, amiben nem megy már úgy ahogy régen...
A napokban végre volt nála fodrász (ő nem mer elindulni ilyen nagy útra), és megcsinálta a haját, amit most a leszorító-háló nélkül, kibontva hord. Szép a haja is, szeretem, a hófehér, hullámos, korához képest dús fürtjeit.
Illatos volt a Mamó, finoman hintőporozva a hajlatokban - ahogy a szép frizurához illő. Végre szégyellősen megengedte, hogy lefotózzam, de csak fésülködés után.
Igazi nő. Örök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése