Elveszett apróság

Hallottuk, hogy nagy az izgalom az utcában, egyre gyakrabban állt meg valaki az oszlopnál és mondta: Nézd! ...de édes! Jujj, de cuki! és más ilyenek. Kiballagtunk mi is, mi lehet ott. Apró kis süni bújt kétségbeesetten a villanyoszlop töve alá, kis duci lábaival kepesztett a fűben és próbált nem feltünő lenni, sikertelenül.
Aggódtunk érte, mert pont ott kanyarodnak be az autók, ha rossz felé menekül a kíváncsi szemek elől, elütik. Óvatosan behoztuk hát, a hordozóba tettük és áthívtuk a közelben lévő állatorvost is, mert engem aggasztott, mennyi hangya futkos a kicsi lényen.
Szerencsére egészségesnek találtatott, még élősködő sem volt benne. A teendőnk csak annyi volt, hogy óvjuk, amíg alkonyodik, majd elengedjük ott ahol elveszett, hogy az őt kereső anyasün este megtalálja.
Megkínáltuk kis tejecskével, macskaeledellel - elfogadta. Jó volt nézni ezt a kis butust, hallgatni a lakmározását, csámcsogását, szuszogását.
Este elengedtünk. Reggelre nyoma sem maradt a szúrós kisbarátunknak (hacsak nem nevezhető annak, az elfogyasztott eledel hűlt helye). Reméljük, hogy egymásra talált a süncsalád és boldogan élnek tovább!