Belefeledkezés

A Da Vinci kóddal kezdődött. Aztán jött az Angyalok és Démonok, majd Az elveszett jelkép. Dan Brown írásai eddig kikapcsolnak, szórakoztatnak.
Tudom, egyik sem egy szépirodalmi gyöngyszem. És a séma is mindegyikben hasonló... ezért lehet még pár regényt elolvasok és kifújt, nem érdekel majd tovább.
De most, még a jelenben, kell.
Jó olvasni, hagyni hogy vigyen - ha nem is messzire.

Már nem csak befogadok, figyelek is - milyen eszközökkel mutatja be a szerző az eseményeket, a szereplőket, hogyan váltogatja, adagolja a szálakat és ez hogy hat rám, az olvasóra.
A megtévesztés fokát még tuti elolvasom, aztán meglátom, merre tovább.

Versekre is vágyom, talán ideje ismét belelapozni a Villon kötetekbe, elővenni Tóth Árpád, József Attila sorait, vagy éppen Anyuci régi-régi, kedves antológiáit az apró jelölésekkel.

Jó, hogy nyáron olykor hazaérek úgy, hogy vacsora után még van alkalmam világosban, természetes fényben olvasni.