Tulajdonképpen még most is nehezen találom a szavakat. Olyan ívvel volt felépítve ez a rész, hogy valósággal belepaszírozott a székbe. Hugh Laurie játéka egyszerűen zseniális volt!
Úgy érzem, ha itt véget érne a House sorozat, akkor is elégedett lehetnék, ez így "nyitottan gömbölyű". És csak annyit tudok mondani: köszi!
Ahhoz képest, hogy a magyar tévében megjelent, első reklámoknál azt gondoltam, ennek a bunkó orvosnak a történeteit tuti nem fogom nézni (első megütközés: élősködőnek titulált magzat), most elmondhatom, imádom/imádtam! Örülök, hogy "megismerhettem" a karakterét.
Sokat tanultam tőle/belőle, rengeteg gondolatot ébresztett bennem, amiért hálás vagyok - a színészeknek és természetesen a sorozat szerzőinek, stábjának is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése