2010. március 17., szerda

Egyszerűen beleszerettem...

Olykor bent, a munkában is hallgatok rádiót, nem csak vezetés közben.
Ma így volt. Egyszercsak halkan felcsendült - és beleborzongtam a belém ívódó szövegbe, a dallamba, a hangba.
Egyszerűen MUSZÁJ volt rögtön megkeresni a szöveget (nem csoda, mint kiderült, a "szerző" József Attila), és aztán este otthon újra (és újra) hallgatni a tiszta dalt.

Az előadó általam ismeretlen volt, eddig. A neve alapján(Ágnes Vanilla) sosem gondoltam volna, hogy torkából ilyen dal fakadhat. Pedig - mint ma kiderült - egy egész albumnyi ilyen lélekborzongató nótája van.
Köszönöm.



József Attila - Óh szív! Nyugodj!

Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenő,
lehelete a lobbant keszkenő.

Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon
helyezkedik a csontozott úton;
kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,
zúzódik, zizzen, izzad és buzog.

De fönn a hegyen ágyat bont a köd,
mint egykor melléd: mellé leülök.
Bajos szél jaját csendben hallgatom,
csak hulló hajam repes vállamon.

Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén
szerelem szólal, incseleg felém,
pirkadó madár, karcsú, koronás,
de áttetsző, mint minden látomás.

1 megjegyzés:

Bukfenc írta...

Újra és újra én is beakadok vele...

Múltkor mikor mondam is neked, hogy beleültetted a fülembe, még verset is írtam miatta. :)