Szellőlányom

Néha látom. Olyan mint a pillangó, reggel elrebben, éjjel fényre száll, néha lepihen - valahol. Van hogy hazatalál.
Ma reggel korán keltem, pogácsát készítettem "hajnal" hatkor. Ő neszezett a szobájában, álmosan építette fel magát a napra. Éppencsak átlibbent a konyhán, térültem-fordultam -láttam, szájában forrón tűnik el a sós csemege, még alig ehető, de ő mindenbe belefalatozik... Indult már.
Sebtiben sütőpapírból rögtönöztem csomagot és zacskóba tettem az első tepsinyi pogit. Sietve nyújtottam, késésben volt így is - mosolygott, vitte, valamikor meg is írta. Örült, örülök.
Felnő lassan... szellőlány.