
Vajon hol a határ? Ha nem dolgozok, amennyit csak bírok, akkor nem tudok nyugodtan aludni, mert úgy érzem feleannyit sem tettem meg, mint amennyit kéne. Ha viszont minden nap túlórázok és borulásig dolgozok, a családom működtetése akadozik, és persze rettenetesen elfáradok. A hétvége elrohan, akár punnyadok, akár aktívan pihenek, akár az elmaradt házimunkákat pótolom. Mindeközben rohan az idő (akár a slágerben), és eltelik az életem, rengeteg számomra fontos, sőt még fontosabb, felismert érték hátramarad - talán olyan koromra, amit meg sem élek.
Hol van a határ, amit már nem szabad átlépni? Amikor már fontosabb az én, mint a mi, a te és a mindenki más? Vajon én teremtem a parákat magamnak, vagy tényleg zuhan rám a világ? ...és ilyenkor egészen pici vagyok, sokkal kisebb, mint aminek akkor érzem magam, mikor a tekintetem a csillagos égre emelem. Mert az legalább igazi érték, lépték, mérce. Nekem. Bennem.
Akkor hol a határ ezen a peremvidéken, amin járok? Vajon átléptem már?
1 megjegyzés:
A megoldás: egy tökéletes munkatárs, aki átveszi a munkáid egy részét :))
Ha megtaláltad, nem léped át a határt.
Megjegyzés küldése