Nizzai útinapló - 2009.07.18.

És eljött az utolsó, teljes egészében a francia riviérán töltött napunk felidézése is. Ezen a szombaton úgy döntöttünk, hogy a ligne d'azur kisbuszával megyünk le a városba, és akkor nem lesz gond a parkolással, valahogy meg csak sikerül időben hazaérni, elérni a megfelelő csatlakozásokat...

Ezt a párom is nagyon élvezte, hiszen itthon kétévente egyszer ha hajlandó tömegközlekedni, azt is mindig megbánja. Nos, most kifejezetten pezsgett az apró busz hátsó ülésén - naná, utazva, nem a vezetésre figyelve sokkal több dolgot lehet felfedezni.
Alig fél óra alatt le is értünk a belvároshoz, és első utunk a virágpiacra vezetett, ahol boldogan vetettük magunkat a forgatagba!

Persze elsőként szertartásos, szombati, piaci reggelinket költöttük el - ezúttal helyben készülő szendvicset vettünk; a friss, ropogós bagettben illatos vaj, sonkaszeletek, francia sajtok (camambert is!), saláta, paradicsom és majonéz illette magát. Mennyei volt!

A piacok iránti rajongásom gyerekkoromig nyúlik vissza, de csak felnőttként kezdtem el már nem csak a móka vagy a pocak megtömése, no meg a bevásárlás kedvéért, minden utazásom során - ha tehettem - kijárni a helyi vásárokra. Sokat meg lehet itt tudni, sőt, inkább érezni arról, hogy élnek, milyenek ott az emberek, és egészen más a légkör is. No meg a portékák értéke össze sem mérhető egy személytelen nagyáruház termékeivel! Ha tehetem, mindig piacról választok ajándékot az itthon maradt szeretteimnek.

Arcunkon ragyogó mosollyal barangoltunk a sorok között, megcsodáltunk mindent újra és újra -a fűszereket, a temérdek féle olajbogyót, a kézműves sajtokat, húsféléket, a gusztusos zöldségeket és gyümölcsöket, külön átböngésztük a bio-piacot, no és persze többször is a virágokat.
Szembetűnő volt, hogy a rengeteg zöldséges stand mellett egyetlen helyen lehetett kapni húsfélét, sonkákat és füstölt árut, akadt néhány pékárút kínáló stand, és két sajtos (talán ők voltak a legnépszerűbbek), de a többi, több tucatnyi eladó mind zöldséget, gyümölcsöt vagy provance-i különlegességeket árult.

A fél napot szerintem a piacon töltöttük, ezután indultunk az óvárosba, ahol felfedeztünk egy utcai könyvvásárt is (inkább antikvárium-piacot), ismét betértünk a kedvenc kávézónkba, bekukkantottunk rengeteg kis boltba (több helyen rám szóltak, hogy nem szabad fényképezni), képeslapokat vadásztunk, fagyiztunk, soccát kóstoltunk és bebarangoltuk Nizza legszebb helyeitt. A lábam már eléggé kivolt, így mire visszamentünk abba a parkba, ahol éppen zajlott a petánk Európa bajnokság, muszáj volt pihennem - egy árnyas padon üldögéltem, figyeltem a forgatagot, az embereket, míg a párom elment figyelni a versenyeket.

Amikor kicsit összeszedtem magam, együtt is figyeltük egy ideig ezt a különleges sportot. Igazán érdekes nézni is, nem is szólva arról, hogy már St.Tropez óta próbáltuk kifigyelni a szabályokat, több-kevesebb sikerrel és ez végtelenül szórakoztató, naphosszat tudnánk ezt tenni!
Ezután még sétáltunk a környéken, figyeltük a jazz fesztivál színes, zenés forgatagát, majd elindultunk megkeresni a megfelelő buszjáratot, hogy még időben elcsípjük az utolsó buszt a La Gaudeba. Kis kavarodással, de szerencsére sikerült.
A faluban még be akartunk térni egy búcsúvacsorára a helyi étterembe, ahol első nap végigettük a menüt, de rendezvény miatt meghiúsult a tervünk, így végül a helyi boltban vásároltunk be mindenféle csemegét, és a nyugovóra térő völgyet csodálva költöttük el ünnepi vacsoránkat a szobánkhoz tartozó apró erkélyen és cseppet sem bántuk, hogy végül így alakult.