Elhangzott az idei locsolóvers is (párom évről évre újat költ nekem), majd kaptam vizet is a hajamba, így megint nem hervadok el egy évig...

A tollaik színe alapján azt gondolom, hogy nagyrészük még egészen fiatal lehetett, de akadt néhány hófehér, komoly "öreg" is, aki komótosan, de alaposan olykor meg is búbolta az ifjú titánokat.
Mondanom sem kell, gyorsan gyűltek a parton az emberek is, akik kíváncsian nézték az elegáns madarakat - tényleg ritkán látni ennyit egyszerre. Ment hát a kölcsönös szemezés oda-vissza...
A tó felől hűs szellő fújt, de ragyogott a nap, így a csodaszép időben jól esett a hattyúk megcsodálása után sétálni a Jókai parkban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése