Szeles szombat

Szeles napunk van, de azért én szeretem. Reggel van, és bár már ettem és kávéztam, még nem döntöttem el, mivel töltöm a napot. Ugyanis ma "szalma" vagyok, életem párja hajnalban útra kelt egy kiállításra Bécsbe, és csak holnap, "valamikor" érkezik.
Ez a fél ötös kelés megviselt, azt sem tudtam hol vagyok, amikor csiporgott a telefon, pedig korán lefeküdtünk, de a nyuszit sajnáltuk bezárni, ezért kint ártatlankodott, egészen éjfélig, amikor mindenféle fontos dolga akadt, és nem tudtam aludni miatta. Mire végülis bezártuk, fél 2 volt, ezért pont a legmélyebb álmomban ért a riasztás hajnalban.
Azért pár perc éledezés és magamra találás után kimentem a konyhába és a sötétben (villanyt nem kapcsoltam fel a világért sem) készítettem a páromnak két rántottás szendvicset az útra -ez a minimum! - majd mikor távozott, visszaaludtam.
Jó lenne ha a szél elfújná a felhőket, és kisütne a nap. Drukkolok. Szerintem addig majd piacra megyek, meg szokásos szombati körút, aztán az időjárás függvényében döntök, mi legyen ma.