Ficsergő

2011 - TOP10 emlék / hét

2012-01-28T15:22:00.001+01:00

Hú, nehéz, nagyon nehéz a legkedvesebb balatoni emlékeket kimazsolázni! Szerettem minden ott töltött percet, pillanatot.
Szívemnek nagyon kedves az a hétvége, amikor a Pók és a Kriszticsi lejött hozzánk. Egyik délután együtt grilleztünk a kertben, finom húsokhoz készült többféle isteni saláta. És amikor azt hittük már tuti kipukkadunk, akkor előkerült egy tepsi túrós sütemény.
Ekkor kiderült, hogy a finom csemegéknek biztosan külön zseb van a pocakban, mert bizony azt is mind befaltuk - igaz voltak más vendégek is, így nem csak mi négyen gombóckodtunk ott azon a szombaton...

Kriszticsi túrós pitéje

Pók és Kriszticsi a Balaton parton

Szaporulat

2012-01-26T21:51:00.002+01:00

Végre ketten vannak... Lassabban, mint terveztem, de a szemeket úgy vadásztam, és még mindig nem vagyok elégedett a fellelt kínálattal.
Viszont Sule kapott új szemeket, és átszabtam kicsit - lett mosolya.

2011 - TOP10 emlék / hat

2012-01-25T21:55:00.001+01:00

Ezen a nyáron abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy három teljes hétre lepakkolhattam a nyaralóba, bár végül az időjárás szeszélye miatt kicsit előbb visszamenekültem a városba, mint terveztem.
Csodás napok voltak ezek, mégha sokszor hiányzott is életem párja...
E különleges hetek egyikén csemetéim is velem voltak, a fiam teljes hetet, a lányom csak néhány napot, de kicsit megint úgy voltunk együtt, ahogy "régen".
Igaz mindkét poronty (de főleg a leányzó) meglehetősen fáradt volt, így rengeteget aludt - napközben is - de azért jutott idő a beszélgetésekre, a közös főzésekre, nyugodt falatozásokra, olvasásra, pihenésre, játékra, sétákra, kacagásra a parton, hennázásra, siófoki kalandra, és csillagnézésre is.
Nem is tudom, leszünk-e még együtt így hárman, csak mi, "a szűk kis család".
Jó volt... Aranyló emlék minden perce. Köszönöm.

Sárkány köszöntő

2012-01-23T21:18:00.001+01:00

Megkezdődött a sárkány éve (méghozzá a víz sárkányoké).
Már most szeretem.
Nem tudom miért, de szeretem ezt az évet, akár mint a sárkány évét, akár mint 2012-t.

Boldog Új Évet!

Erőszakmentes hét

2012-01-23T21:05:00.001+01:00

Tegnap este besokalltam. Rájöttem, hogy nem telik úgy el nap, hogy ne látnék filmben, sorozatban vagy valahol napi (?!) szinten gyilkosságo(ka)t. Döbbenetes felfedezés volt, hogy jóideje az eddig természetes mindennapjaimban ez ilyen arányban, napi szinten jelen van. Mindenhonnan ez folyik...
Ezért ma reggel úgy döntöttem - kezdetnek ezen a héten - nem nézek olyat, amiben ilyen jelenik meg (helyszínelő sorozatok, Castle, Fringe, Supernatural stb. ezennel kilőve) - inkább olvasok, horgolok, mesét vagy nyugodalmas természetfilmet nézek.
Nem is értem, hogyan válhatott az erőszak ennyire mindennapjaivá az általam befogadott látványoknak, és miért hagytam ezt.
Kíváncsi vagyok, bírom-e egyáltalán egy hétig (mégha most olyan könnyűnek is tűnik), és érzek-e különbséget - akár az álmaimban, akár egyébként (hiszen például értékesebben töltöm majd el az időmet).

Családunk történetei - kezdet

2012-01-22T15:55:00.006+01:00

Apai nagyapám, akit sosem ismerhettem meg

Úgy látszik ez az év a régen motoszó tervek megvalósításának időszaka. Hogy ez 2012-t jelenti, vagy a hamarosan kezdődő Sárkány évét, nekem édes mindegy.
Múlt hétre terveztem a kezdetet, de az influenza közbeszólt, így csak ma tudtam átmenni Apuhoz, hogy elkezdjem leírni azt a sok-sok mesét és történetet, amit gyerekkorom óta hallok tőle, de sosem vettem a fáradtságot, hogy lejegyezzem, és a saját élményeim sodrásában nehezen idéztem fel őket.
Pedig annyi öröm, szeretet és érték van bennük!
Fontosak. Nekem, nekünk, és azt remélem, a gyermekeimnek, és majd az ő gyermekeiknek is.
Ma átmentem Apuhoz és elkezdtük...
Terveim szerint kéthetente írjuk együtt a családi történeteket, ő is készül (fotókat vett elő, anyakönyvi kivonatokban van kutatnivaló), no meg mesél, én jegyzetelek, kérdezek, és szerkesztek.
Már a mai napot is nagyon élveztem, és alig várom a következő alkalmat.
Szerettem nézni az elhúnyt nagymamám babakori képét, a kis apró lábacskáit. Érdekes volt képről "megismerni" az ükanyámat...

Azt hiszem beszerzem Friderikusz könyvét, vagyis inkább interaktív naplóját is, melynek a címe Az én családom. Bár nem feltétlenül ezt szeretném "kitölteni", de mindenképpen segíthet a témák átgondolásában.

Kedves olvasóm, vajon te tudod...

Mi volt, akárcsak a szüleid, legkedvesebb könyve?
Mit főzött apukádnak az édesanyja, ha ő választhatta az ebédet?
Hova járt iskolába, és kik tanították?
Mit szeretett csinálni a szabad idejében, és milyen foglalkozásra vágyott?Hogyan teltek a családi ünnepek?
...

2011 - TOP10 emlék / öt

2012-01-21T13:59:00.003+01:00

Koranyár Jesolóban.
Bár anno ígértem, igazán részletesen nem tértem ki az egyhetes Jesolóban töltött vakációra. Pedig sok szempontból volt különleges, de tényleg...
Két kisgyermekes családhoz mentünk, így a kikapcsolódás sajátos fogalom volt, mindenesetre a mindennapjainktól valami teljesen eltérőt tapasztalhattunk meg, az biztos.
Az egyik párnál egy hat hónapos kislány, míg a másiknál egy 3 év körüli kisfiú és egy 7 éves leányzó volt - az utóbbi család lakókabinjának nappalijában aludtunk. Azt hiszem el lehet képzelni, mennyi élmény fakadt, akár csak ebből kifolyólag is.

A főleg német turistákat kiszolgáló kemping közvetlenül a part mentén, Jesolo csücskében helyezkedett el.

Csak karszalaggal lehetett belépni, és éjszakára bezárták a tenger felé nyíló kapukat, így a biztonsággal nem volt semmi gond.
A németországi pihenőhét miatt rengeteg apróság rohangált le- s fel a kemping területén, iszonyú jókat "bandáztak", rengeteg programot szerveztek nekik az animátorok, és még nekünk is élmény volt az esti "baby disco".

Számomra csodálatos volt egy esős, délutáni magányos séta is a tengerparton. Jó volt a gondolataimmal és a tenger hullámaival ringva andalogni a távolba, miközben lágyan szemerkélt rám az eső...

A római utunk után ráeszméltünk, hogy kihagytuk az olaszországi lasagne élményét. Így az egyik piac felfedező utunkon betértünk egy helyi étterembe, ahol elfogyasztottuk életünk eddigi legfinomabb tésztacsemegéjét. (Annyira jó volt, hogy még egy adagot kértünk!)

Bár anno nem gondoltuk volna, hogy ilyen hamar visszatérünk, de ha már erre jártunk, áthajóztunk Velencébe is. Mi itt, elválva a társaságtól, igyekeztünk új helyeket felfedezni, bár a kedvenc presszónkat - a kis pofátlan verebekkel, a finom spritzzel és a csodás szendvicsekkel - most sem hagytuk ki.

Azt nem mondom, hogy kisimultan érkeztünk haza az egy hét után, hisz nem volt ez az a klasszikus tengerparti lustis pihenős időszak, viszont nagyon jól éreztük magunkat: élveztük a hemzsegést, a társaságot, a tengert, a "lakóházas" nyaralómódot, az isteni olasz kajákat (Hú mennyi sárgadinnyét ettem prosciutto sonkával!), a friss tengeri herkentyűkből készített grill ételeket, az esti gyerek bulit, sőt, még a hajnali ordibálást is a kakaóért - amihez ha már nem volt mit ellene tenni, becsatlakoztunk - igaz a párom inkább pálinkát kért...

Rémbébi 1. - Sule

2012-01-15T18:51:00.000+01:00

Kész az első! Sajnos a szeme még nem az igazi, de most neki ilyen lett.
Mivel már sötét van, nem látszik milyen szép napsárga. :) Majd holnap is lefotózom.
Azt sem gondoltam volna, hogy még ma kész lesz az első... Olyan macerásnak tűnt

Baba szörnyek - start

2012-01-15T14:29:00.000+01:00

Tegnap a horgolásos kutatásaim során eljutottam az amigurumi figurákhoz, majd onnan ezekhez a tündéri bébi szörnyekhez, melyeknek a leírása ingyenes elérhető.
Ma el is mentünk beszerezni hozzá mindenfélét, és mindjárt neki is látok az elsőnek, bár gyanítom, egyáltalán nem lesz könnyű, mert nem ismerem a rövidítéseket, és a hozzájuk tartozó öltéseket, hurkolásokat sem.
Nagyjából az esélytelenek nyugalmával, a csak "ügyesebb lehetek" lelkesedéssel vetem magam mindjárt a baby monster gyártásba.
Izgi!

forrás: CRAFTYisCOOL

2011 - TOP10 emlék / négy

2012-01-14T11:38:00.004+01:00

Koradélutáni randevú és fotózás egy hegedűvel.

El-elmerengek rajta, miért, de vitathatatlan, hogy ezzel a hangszerrel való találkozásom meghatározó élménye volt a tavalyi évnek.
Nem tudom miért.
Annyira szép hangszer, érezni hogy gonddal, szeretettel készült! Remélem akié, élvezette használja majd és megéli vele a zene örömét!
Nem hallottam megszólalnni, de mégis felkeltette bennem a vágyat újra, hogy komolyzenét is hallgassak.
Bevallom, pont a hegedűszót kevésbé szeretem, inkább választok könnyebb darabokat - persze az is lehet, hogy nem hallottam még igazi mestert játszani.
Paganini játékát biztos nem hagytam volna ki...

Kísérleti csirip

2012-01-13T19:47:00.001+01:00

Indítottam egy Tumblr oldalt.
Csak azért, hogy megnézzem miért jó ez, mennyiben más, mint a blogolás.
Azonnal kiderült, hogy könnyen illeszkedik a twitter accounthoz, és akárcsak a Facebook, támogatja, hogy kiemelkedően egyszerűen posztoljunk rajta szöveget, fotókat, idézeteket, linkeket, audio- vagy videófájlokat.
Mások tumblr oldalait is úgy követhetjük, hogy a "vezérlőpult"-on azonnal látjuk a bejegyzéseket, ami egészen más megjelenítési mód, mint a blogok esetében.
Feliratkoztam néhány érdekes tumblr oldalra, és az androidos tabletemre is feltettem az alkalmazást.
Érdekel megkedvelem-e, mert még nagyon idegen...
Lehet, ha tini vagy huszonéves lennék, sok tumblr-t használó baráttal, akkor érdekesebb lenne itt követni őket, mint egy blog vezérlőpulton.
Bár azt hiszem, akkor meg összehívnám őket, hogy üljünk be egy teázóba, vagy sörözőbe, és mondja el ki, hogy van - fene ebben a sok virtuális izébe! :D

Na mindegy, egyelőre itt ficsergek tumblr módra: Chirp (angol), és persze van egy ideje twitter-es ficsergő is, de azt pláne nem értem, mire lenne jó, napi egy-egy mondatot felprüntyögni oda.
Próbálkozom, mert változik a világ, és még nem tervezek lemaradni.

Kezdet (?) és mindenféle

2012-01-11T11:31:00.003+01:00

Fekszem rendületlenül. Ma már nem csak aludtam és bután tévéztem, ahogy két napja teszem, hanem olvastam is, úgy hogy le is kötött.
Egy éve, több is talán, tervezem a horgolás ismereteim felelevenítését, ma nekikezdtem. Egész csinos kis zöld 'izét' alkottam.
Csodás ez; kicsit tekerem, szúrom, hurkolom és lesz belőle Valami.
Mennyire más volt kötni!
Így, hogy csak egy ilyen "kampós dologgal" böködök egészen más: a kezeim, a fonal, a tű és kész. Tetszik, kicsit varázslat.
Reménykedem, hátha icipicit talán tornáztatja a kezeimet is...

Ráadásul mindezt az androidos tableten írom, sőt, ezzel készült a fotó is!
Szokatlan, de egész jó.

Búcsú

2012-01-09T20:25:00.001+01:00

Az imént csörgött a telefon. Hajnalban történt.
Megint egy baráttal kevesebb... egy jó emberrel kevesebb.
Önző vagyok. Fáj, hogy nem mondja nekem többet: Életkém, sem a páromnak, hogy Tesókám, és nem kérdi 'itt van-e a Dúshajú barátom?'.
Hiányozni fogsz Fanyűvő, drága hegyomlásnyi barátom.
Hosszabb életet érdemeltél volna...
Nyugodj békében. Öleljen a Csend.

Lépdelj óvatosan az ezüst ösvényen!

Kidőltünk

2012-01-09T18:13:00.005+01:00

Duóban nyomjuk az ágyat és nyifogunk.
Mindenünk fáj, főleg a nyakunk, hátunk, vállunk...
Gondolom valami flu - tartok tőle, hogy a kezemre három hetig szedett "lórugás kapszula" legyengítette az immun rendszeremet.
Mondjuk ez erősebb fajta vírus lehet, mert a cégnél is többen kidőltek, no meg a párom is, akire nem jellemző, a betegség, és pláne az nem, hogy itthon marad vele, fekszik, pihen.
Holnap ha képes leszek rá, elmegyek a háziorvoshoz.

Megvolt a kötelező telefon is, és sajnos a sokizületi gyulladásomra szteroid kell. Félek tőle, mert nyilván nem véletlenül kell a szedése alatt három hetente vérképet ellenőrizni.
Jó lett volna megúszni ezt a gyógyszert. De a csonterózió sem vicc, úgy döntöttem, hiszek ebben a dokiban és szót fogadok. Ez van.

Ma a fél napot átaludtam, most nem tudok, mert fáj a fejem.
De legalább tabletezni lehet ágyban is...

2011 - TOP10 emlék / három

2012-01-07T12:49:00.005+01:00

Csákberényi hétvége Catherine házikójában.

Mindenképpen a top10 emlékeim között a helye annak a februári hétvégének, amit az egyik "Catherine's Cottages" házikóban töltöttünk.

Még most is szeretet hullám hömpölyög fel bennem, ha újra nézem az akkor készült képeket.
A házikó és a környék igazi kis varázsbirodalom, tökéletes hely elrejtőzni a világ forgatagától, akár csak néhány napra is.

E hétvége lenyomatai:
Mese
A mese folytatása - kettecskén

Péntek este a VakEgérben

2012-01-07T12:08:00.003+01:00

VakEgér

Tegnap este a VakEgér-ben voltunk, évek óta nem látott barátokkal találkozni. Évek óta nem mentünk ilyen helyre, egyszerűen, mert nem bírjuk a füstöt. Pedig kedveltük régen ezt az időtöltést (mármint egy pubban, barátokkal beszélgetni).
Hála az új rendeletnek, talán most többször lesz rá alkalmunk.
Egész kellemes hely ez a tőzsdekocsma, kár hogy este tíz körül érkezett egy dj, és olyan hangerőre került, az amúgy sem favorit-típusú zene, hogy nem lehetett beszélgetni.

Galaga

Az addig eltöltött két óra azonban kellemes volt, így összességében örülök, hogy ott voltunk.
Párom esti nagy boldogsága a ruhatárral szemközt felfedezett arcade játékgép páros, ahol jómagam a Galaga-val próbálkoztam, míg ő a Scramble-t és a Super Cobra-t favorizálta (büszként mondja most is, hogy elment az 5. pályáig - az rock!).
Azt hiszem itt ő ellett volna egész este, be is akar szerezni egy ilyen gépet itthonra...

Vidám reggel

2012-01-07T11:12:00.002+01:00

Lassan dél, éhen halok... Emberem még az ágyban...
Leugrottam hát a kis boltba.
Szeretem, mert jó fejek az eladók, családias a hangulat, no meg, nem utolsó sorban minden van, ami SOS kellhet, és csak két lépcsőháznyit kell menni.
Ma reggel lassan közelítettem, a viszonylag hangos zene, és a kihangzó énekszó miatt. (Bár nem lepett meg.)
Az eladó fennhangon énekelt - The Beloved: Sweet Harmony - és funky-dancelt a pult mögött.
Bírom őt, mindig vidám, jó humora van. Mivel ismer minket (olykor életem párja vokálozik neki este, amikor beugrunk), amíg tipródtam, mit is vegyek, nyomta tovább a showt. :D

The Beloved - Sweet Harmony

Aztán emeltebb hangerővel igyekeztem kérni a reggelinek valót, ő közben csibészes mosollyal énekelt tovább, és persze kiszolgált, majd kifejtette, miért is volt fantasztikus ez a klipp, amiben először voltak láthatók meztelen emberek (nem is igazából azok, de az most mindegy) a nyolcvanas években.
Aztán együtt átballagtunk a kis zöldségboltba, ahol a répa, gomba, banán, paradicsom, hagym stb. mellett kissé különös árut is felfedeztem.
Halkan, szinte pironkodva kérdeztem, miért is árulnak itt rózsafűzéreket...
- Hát nem tudtad, hogy ez most a trend ?! - nézett rám értetlenül.
- Mármint zöldségesnél rózsafüzért árulni? - kérdeztem vissza.
- Dehogy! - nevetett. - Minden fiatal keresztet hord, nézd csak meg. Miért ne árulnék?

És tényleg. Miért ne árulna...

Vidáman indult ez a reggel.
Most megyek falatozni - vajas kiflit, finom kávét, céklát...
Jó reggelt Világ!

2011 - TOP10 emlék / kettő

2012-01-06T18:49:00.006+01:00

Kaktuszom virágzása.

Már három éve van ilyen nap.
Egyetlen egyszer az évben.
2011-ben augusztus 3-ára esett...

Nem vagyok kaktusz rajongó, párom azonban imádja őket, főleg amikor picik és nehéz lebeszélni őt a megvásárlásukról. Ez a kaktusz évekkel ezelőtt került hozzánk, és az évek alatt szép, "anyányi" mérete lett.
Jelenleg is tucatnyi kicsi csücsül rajta, s nem is tudom már mennyi apróságot választottam le róla...
Szeretem őt. Óvom, próbálom az ő igényei szerint locsolni, kap táprudat is. És úgy tűnik nem vagyok annyira ügyetlen, mert évente egyszer ámulatba ejtően szép virággal ajándékoz meg.
Először hosszú, csúnyácska, szőrös nyúlványt növeszt, azon bimbó ducul, majd egy napon halvány rózsaszín, hatalmas kehely omlik ki belőle, maga a csoda!
Estére lepihen, összehúzódik, búcsúzik.
Szeretem a napot, amin a világba tárul.
Mosolynap.

2011 - TOP10 emlék / egy

2012-01-05T21:56:00.013+01:00

Újra nyúl a családban!

Tavaly év elején, ahogy látom nem szántam időt erre a TOP10 mazsolázásra, amit még 2009-ben találtam ki, pedig olyan jó.
Kicsit áttekinti az ember az elmúlt évet, próbálja kiemelni a kedves, dédelgetett napokat, emlékeket, és közben újra örül a szép óráknak, perceknek.
Most biztos, hogy nem fog egyben "megszületni" ez a válogatás, mert bár a kiválasztásával lassacskán megvagyok, a kezeim állapota miatt képtelen leszek egyszerre ennyit leírni.
Így majd jönnek szépen sorban, ahogy bírom...

Nyüzsi - 2011. április

Kezdjük azzal, ami "természetes", nem is kellett gondolkodni rajta, hisz aki ismer tudja, hogy idén újra nyúltulajdonos lettem, és családunk tagja lett Nyüzsi. Imádom!
Az akkor még apró, huszonhat dekás apróság ,mára már több mint két kilós, karakteres "gengszter", egészen más, mint Dodzsem, szívünk nyúl-hölgye volt.

Nyüzsi - 2011.december

Ennyi élet-energia esszenciát, "nyüzsgeséget" nyuszkóban még nem éreztem. Neki úgy tűnik nem lehetetlen egyszerre több helyen is rosszalkodni! Rág, ugrál, fut, szalad, tép, rombol - sokszor csak szigeti veszedelemnek vagy világok megsemmisítőjének, földi rombolónak nevezem.
Azért a szabályokat már ismeri, csak éppen nem tartja be. Szoros (értsd folyamatosan megyek mellette, vele vagy ő velem) felügyelet nélkül nem lehet szabadon, mert már lebontotta volna a lakásunkat, sőt talán az egész háztömböt is. Imádnivaló pofija van, és ott legbelül kedves és bújós, tudom én, csak egyszerűen nemigen ér erre rá.

Kicsit hős - magamnak

2012-01-04T18:51:00.003+01:00

Karácsonykor - mikor máskor - kiesett az egyik fogamból a tömés.
Ma tudtam elmenni leghamarabb a csudaszépszemű doktor nénihez, akihez járunk. Hősnek érzem magam, hogy azonnal bejelentkeztem, amint lehetett, ma el is mentem, és bevállaltam végül két kezelést is egyszerre.
Kértem egy teljes átnézést is - sajnos van még egy fog, amit majd tömni kell - jövő hétfőn megyek is.

/büszke
/tompa

Bújok is az ágyba (igen, már este hétkor), mert kóma vagyok...
Kiüt ez az antibiotikum-bomba kezelés, és az hogy felettünk lakó cipőinek kopogására kell ébredni minden reggel fél hétkor, pedig én még alhatnék akár nyolcig is.

Pillanatok gyűjtemény helyett porszemek

2012-01-03T22:07:00.000+01:00

Úgy terveztem ma összemorzsolom ide 2011 legkedvesebb pillanatait, de aztán rám törtek a versek.
A Porszemek gyűltek... a tavalyi pillanatok várhatnak.

Még sohasem ...

2012-01-02T22:54:00.003+01:00

Vastaps...

Még sohasem voltam a MÜPA-ban, még sohasem voltam újévi hangversenyen. 2012 első napján ez megadatott nekem, így máris egy köszönömmel indíthatom ezt az évet...
Aputól Karácsonyra koncertjegyet kaptam, méghozzá a Művészetek Palotájába, ahol idén Haydn: A teremtés című oratóriumát Fischer Ádám vezényletével mutatták be a Bartók Béla hangversenyteremben.
Mivel még a helyszínt is csak kívülről láttam eddig, jóval a koncert előtt érkeztem.

Emlékszem, elkészülte után milyen nehezen fogadtam el a böhömnek tűnő épület képét a Duna partján, évek alatt, és az éjszakai fények csak lassan szelidítették meg kedvem. Valahogy nem vágytam ide, nem is figyeltem a "palota" programjait, talán éppen dacból.

Vasárnap este más, új irányból érkeztem, ahogy közeledtem az épület bejárata felé, úgy nyíltam - teljes befogadással és a felfedezés örömével lépdeltem a csípős hidegen neszező esőben. Nem siettem. Hagytam, hogy a forgóajtó befordítson egy másik világba, mintha mesébe csöppennék. Sikerült.
Mintha maga a szó nemes értelmében vett kultúra ölelt volna körül.
A modern épület eleganciája, a kedves és szolgálatkész segítők az épületben, a rutinos, gördülékeny csapat, mind mind segítette, hogy szeretettel ismerkedjünk, az épület és én.
Mire az előadás elkezdődött megkedveltem a falak íveit és burkolatát, örömmel cirmoltam a pálmát és a sokaknak már kényelmet nyújtó széksort is. Örömmel tekintettem meg a Szent-Györgyi Albert iskola képzőművészeinek kiállítását is.
Jó volt itt lenni.
A közönség is nyugodt, értelmes, tiszta tekintetű mosolygós emberekből állt - másik világ.
Amikor felcsendült a zene, harmónia volt bennem, pedig elvileg a káosz bemutatásával kezdődik a mű.
Egyszerűen jó volt újra "élőben" komoly zenét hallgatni.
Hagytam eláradni bennem, régen volt már, amikor a szüleimmel rendszeresen operába jártunk...

Imádtam nézni, ahogy Fischer Ádám vezényelt, fantasztikus élmény, mintha zenét festett volna, mintha ő maga lenne az ember, aki zenészként a kóruson, a zenekaron és a három énekesen egy hangszerként játszik. Csodálatos.
Bevallom, a baritonista nekem kicsit gyengének tűnt, valahogy e hangszínt hallva általában borzongok, most nem éreztem erőt, sem ezt a jóleső érzést, pedig biztos tehetséges előadót láttam.

Nem vagyok zenekritikus, így nem sok "értelmeset írhatok".
Csak egy Valaki vagyok, aki ott volt ezen az estén, korunk művészeinek tolmácsolásában meghallgatott egy oratóriumot, és köszöni szépen, mert úgy érzi, pusztán ez az este is kincsként hordozandó perceket adott neki, melyet reméli még sok ilyen követ ebben az évben, és a távolabbi jövőben is.

Mottó magamnak: "Soha ne mondd, hogy soha..."

2011 utolsó napja - offline

2012-01-01T12:20:00.003+01:00

Tegnap offline napot tartottam.
Nem volt könnyű ez az év, bár ez a blogomon persze nem látszik, nem szeretek ide nyifogni, igaz, az egészséggel kapcsolatos dolgokat olykor kiírom, de munkahelyi, és egyéb lelki nyomorokat nem szoktam.
Sajnos, lett volna mit, de igyekszem azért az élet pozitív oldalát látni, és annak örülni.
Az év utolsó napján megajándékoztam magam, és offline napot tartottam: azaz nem kapcsoltam be a számítógépet, semmilyen módon nem kapcsolódtam internetre, kikapcsoltam a telefonokat, és a híreket sem néztem a tévében.
Délelőtt egy takaróba csavartam magam, és az imádott hunyor-zöld szobánkban a radiátor elé kuckóztam, magam köré pakolva a karácsonyra kapott könyvkupacot, a "téli szünet"-re beszerzett és még elő sem vett újságokat, magazinokat, a füzetecskéimet. Bekapcsoltam az egyik kedvenc, régen látott filmem és szüttyögtem. Csodás volt!
Aztán finom ebédet készítettünk (délután négy körül :D), bujsziztam a páromhoz, nyusziztam, végig néztük a tévé rémes szilveszteri műsorkínálatát és itt-ott sokkolodóva elakadtunk - sokat beszélgettünk.
Most végre megkóstoltuk az évek óta tervezett pezsgős koktélt, a kir royalt. Finom!
A külvilágot lehetőségeim szerint kizáró, csodás nap volt.
Évente legalább egy ilyen jó lenne, annyira más így a világ, az élet!
(Minden bizonnyal tévé nélkül még jobb, csak ez most nem sikerült - nem is volt cél.)

Remélem mindenkinek úgy telt 2011 utolsó napja, amilyennek szerette volna!
(Nekem igen, köszönöm.)

Boldog Új Évet Mindenkinek!

?

2011-12-29T18:08:00.003+01:00

Ki lehet hűlni belülről?
Olyan, mintha a bensőm rázná a hideg.

Csak pozitívan

2011-12-28T15:53:00.008+01:00

forrás: whole living

Érdekes, hogy minden évben ebben az időszakban kapom talán a legnagyobb próbatételeket.
Gyerekként úgy éltem meg a karácsonyt, mint a szeretet, a béke, a család, az otthon melegének időszakát.
Amióta "felnőttem", egészen másként van. Ilyenkor érkezik a legtöbb gond, feladat, kihívás és pofon, és a mérleg másik serpenyőjében sokkal kevesebb a fent leírt, gyermekként megélt élmények sora (persze tudom, elvileg a súlya jóval nagyobb).
Igyekszem tanulni, és fejlődni belőle, próbálom keresni a pozitív oldalát (Jó volt ez a whole living cikk.), de bevallom, olykor mocsok nehéz.
Most úgy érzem, legjobb lenne jövőre passzolni a Karácsonyt, elutazni egy hétre a hegyek közé, valami nyugis helyre, a párommal, könyvekkel és fényképezőgéppel, de szigorúan kütyük, azaz tabletek, laptopok, telefonok, internet nélkül. Ez lenne az igazi ajándék, mást nem is kérnék.

Pedig lassan elérek oda, hogy életem céljai elérhető távolságba kerüljenek, nem kéne hagynom, hogy ezek a (gondolom főleg bennem fakadó) próbák visszalökjenek, mert ilyenkor úgy érzem, kettőt lépek előre, hármat vissza.
Vettem is sok okosságot, olyan leszek mint a kiskakas,a mesében, csak én a tudást szeretném felszívni. Tanulok, szinte naponta, amennyi fér, mert ez a vas- és oxigénhiány azért nem tesz jót, de remélem abból, ami bejut marad is.
Elő is veszem a karácsonyi meglepi könyveim egyikét, ez most jó lesz (Hidak egymáshoz).

BBK

2011-12-24T07:59:00.000+01:00

Békés, boldog Karácsonyt!

forrás: vladstudio

Közelgés és diagnózis

2011-12-22T17:23:00.005+01:00

Még 2 nap (ha a mai ér), és itt Karácsony. Aú! ...
Rájöttem, legkönnyebb Anyunak, a Lányomnak és a Nyúlnak ajándékot venni, hihi.

Ja és közben lett, azaz van diagnózisom, aminek örülünk és nem örülünk is.
Egyelőre úgy tűnik nincs autoimmun betegségem (Hurrá!), de valami bent (értsd bennem) lakó úgy döntött, tök jó ötlet ráhúzódni az izületeimre, és ha már arra járt, "megrágcsálta" (erózionálta) a csontjaimat is itt-ott.
Na, például ezért fájnak annyira mocsokul, a sokizületi gyulladás mellett ez még úgy rátesz egy lapátkával.
Most antibiotikum bombázzák a nem baktérium, nem vírus, hanem közteméretű valamit (kórokozó). Majd elalszom ettől a gyógyszeres lórúgástól, és a fájdalom egyelőre nem enyhül.
Ezt követően (minimum 3 hét antibiotikum szőnyegbombázás lesz) elvileg, amit lehet majd rehabilitálnak.
Mondjuk a professzor elmondása szerint az erozionált csontokat pont nem lehet. Ezt megnyertem. Kivájtak, mint víz a követ. Akár szép is lehetek ott bent. Kár, hogy fáj.

Jóóóóó volt!

2011-12-19T21:20:00.006+01:00

Voltam pihenni... :D A három napos céges utazás szuper volt - csodaszép hely, naccerű hangulat, sok játék, rengeteg nevetés, éjszakai fürdőzés, különlegesen finom ételek - élmény hátán élmény.

Kisvakond, Rabbid és Hannibál + a potion

Mindent leírni nagggyon hosszú lenne, de eszméletlen jó volt, mert...
- egymásra talált Kisvakond, Rabbid és Hannibál (Meg a Csokornyakkendős Gyilkos!)
- szimuláltunk katasztrófásat a sífelvonóban (És túléltük!)
- nem mentem fel a kilátóba Semmeringben (Így nem fújt el a szél.)
- puncsot és forralt bort ittunk a hüttében (Nem én borítottam ki! :D Viszont le- azaz feltöröltem.)
- péntek este a hidegben forró fürdőt vettem a szabadban (Nem fáztam meg!)
- tanítottak a fotózás rejtelmeire és voltunk is gyakorolni (Néhány információt rezisztáltam - nem fért a fejembe, na. :D)
- megtanultam Bang!-ezni, és voltam sokszor bandita (Játszottunk Citadels-t is, de az nem akkora élmény, még.)
- annyit nevettem, hogy fájt a hasamban a nevető izom (Tudom, elvileg nem ott van.)
- olvastam is (Igaz, nemegész egy oldalt... az úúúgy voooolt...)
- csodálatos kajákat kaptunk, koraszülöttekhez igazított időzítéssel (Mégsem pukkadtunk ki!)
- túléltem a füstös esti bulit is (Ez annyira mondjuk annyira nem volt jó. Még mindig utálom a bagófüstöt!)
- nagycsaládos lettem :D (Hirtelen felindulásból lett még három örökbe fogadott gyermekem, egy másfél petéjű ikerpár és egy mégegy kislány.)
- elkezdtük írni Hannibál eposzát Jufival, a titkos testvérségből kiderült lányommal (Lassan haladunk, egyre több részlet kerül elő Hannibál bűnös múltjából.)
- ...
- épségben, örömben és boldogságban hazaértem, ahol várt a csimp-párom (Meglepetésekkel! Pedig ő nem is olyan!)

- ja, és buszfelelős is voltam (Megtudtam csomó kolléga ovis jelét - ez fontos! ^^)

A napszám most így áll:
még 5 nap és itt a Karácsony (Húha!), ebből még 2 munkanap, 1 orvosos (a holnap) és mind nemtudomhogyleszkarácsony-os.

Napszám

2011-12-13T20:03:00.006+01:00

Mínusz egy dolgozós, és mínusz egy orvosos.
Tanulság is van: nem jó háromnegyed hatkor kelni, pedig tudom sokan (köztük a fiam is) még korábban kelnek, és nekem általában jó dolgom van.

Érdekes volt az ORFI-ban lenni korareggel...
Ahol én voltam, ott a falak, az ajtók stb. szerintem ugyanolyanok, mint amikor Anyu járt ott, kábé harminc éve - csak át lettek néha festve - gondolom.
Minden tiszta volt. Az emberek kedvesek (és velem együtt álmosak).
Mégis, mint az időutazás...
Ráadásul egyszerre mentem hátra és előre; nem érzem magam annyinak, mint amikor ott kéne, vagy számomra elképzelhető lenne, hogy ott üljek - sőt egyáltalán nem is akarok - rám is tört a mitkeresekénitt érzés!
Készült a kezeimről, és a nyakamról mindenféle röntgen felvétel, és ultrahangos kütyüvel megnézték a lábaimat.
Aztán a doktornő nagyon sok furcsa dolgot nyomtatott a papírokra, és kaptam vicces képeket is az "alkatrészeimről". (Tudom, az én vagyok, az én testem, de akkor is muris!)
Van a papíron diagnózis (mind a kettőn ugyanaz), de majd a jövő kedden, a szerológiai vizsgálatok birtokában mondja meg az okos professzor a tutit (amit én kicsit ítéletnek érzek). Addig nem pánikolok, rákerestem a szóra, aztán gyorsan inkább mégsem. Nem akarok olyat, nemke, köszi. "Csak" 1%-nak van, miért lennék pont én is olyan?!
Kár, hogy nem ma tudom meg, és kezdődik meg végre valami enyhülés, mert egyre jobban fájnak a kezeim, meg már máshol is egy ideje ... például a térdeim belül, a bokáim csontja is... (lapítok, és némán nyifogok, szugerálva: "nincs baj").
Bármi is lesz, megérdemlem... több hét volt, mire rászántam magam, hogy újra orvost próbáljak (tapasztalataim szerint nem jutnak semmire a végén), mert nem segített a sínben alvás, meg semmise - egy kupakot sem tudok elcsavarni... Fujj, de utálom.
Akárcsak az esti "nyílzáport" az ujjaimban.
Ezt a posztot is utálom. Nem is írom tovább. Na.

Abakusz

2011-12-11T15:53:00.005+01:00

Még 13 nap és itt a Karácsony.
Ebből 7 munkanap.
3 napra elmegyek a céggel pihenni (juhéjj!).
2 orvosos, "talán végre kiderül mi baj a kezemnek"-es.
És még jónéhány ajándékért rohangálós, bevásárlós - bár nem állok rosszul.

Úgy döntöttem, hogy 0 azaz nulla parázós, mert majd lesz valahogy, végülis család vagyunk, szeretjük egymást...
Nem az a lényeg mit eszünk, és mit adunk-kapunk, hanem hogy együtt vagyunk.

Béke.

Kevés pici izé

2011-12-08T20:19:00.002+01:00

Érdekes. (Vagy mégsem?!)
Ma elolvastam elég sok fórumot, meg ilyesmit, "okosságokat".
A hétfőn levett véremből alkotott labor eredmények alapján ájuldoznom kéne. Nem mondom, hogy sosem szédelgek, de a leírtakhoz képest egész jól vagyok. Lehet megszokom? (Van választásom?)
Mondjuk pocsékul érzem magam minden reggel és este, kábé mint a ruha, amit kimostak, kiöblítettek, kicentrifugáztak, de mégis rossz valami, mert tiszta sem lett, és vizes is. (Hmm, nem túl jó hasonlat, de most erre tellik.)
Még sosem voltak ennyire kevesem, és ennyire picik az "oxigén szállító molekuláim". (Aranyos kis pöttömök lehetnek.)
Írtam már a vashiányos vérszegénységemről párszor (azt hiszem), csak úgy, emléknek, ide magamnak a blogra.
Úgy tűnik nincs változás - azaz de, csak nem jó irányba.
Bár volt már egyszer ennél kevesebb vasam, de azért a 3,2 nem túl rózsás eredmény, mégha kicsit több is, mint a minimum harmada.
(Nézzük pozitívan, a minimum 36%-a!)

Még megvárom, mit mond az orvos, de azt hiszem gyökeresen változtatnom kell az életemen, az étrendemen, a létemen, mert szép lassan tönkremegyek.

Jó hír

2011-12-08T13:35:00.001+01:00

Anyuci végre otthon van!

Forrás: dryicons

Karc(o)lat

2011-12-06T21:31:00.007+01:00

Fáj a kezem. Ma volt sok minden, de csak karcolatot vagyok képes írni.

Anyu túl a tükrözésen és a borsónyi polip likvidálásán.
Beszélgettünk, jó volt. Jobbulást remélek, hiszek.

A munkahelyemen mondhatni egyedi Mikulás party volt - részemről még feldolgozás alatt.

A vérem mintájából mért adatokért ma nem volt sem időm, sem merszem elmenni. Adtam magamnak egy nap haladékot. Holnap reggel benézek érte (azt hiszem).

Este Apucit megköszöntöttem (Miklós!), nem bíztam a véletlenre, maradtam az Unicumnál. Kár, hogy nem koccinthattunk...
Ha meg már ott voltam, persze hogy vittem a "kicsi fiamnak" is mikulás-ajándékot.

Most pedig sorozatokat fogok nézni bután, a kezeimet dédelgetve, no meg késszúrásokattűrve, amit ugye, "azokon a piros betűs napokon", orvosi javaslatra, meg kéne szoknom.
Nekem ne mondja senki, hogy nem próbálom.

...end of line...

Kismadár

2011-12-04T18:56:00.003+01:00

Hazaértünk. Leírtam az álmom, most regenerálódom, meg kéne sütni a sütiparty kekszek második felét... úgy érzem, nincs ma hozzá erőm.
Nem aludtam jól (lassan megszokom), bár a párom hajnali hozzám kifliződése jól esett nagyon. Aztán a fura álom a nyulakkal után, inkább ébren maradtam. Úgyis aprózgattam Anyucinak a befőttet, kompótot, hogy könnyen tudjon majd falatkákat enni, ha megkívánja... Leszűrtem a leveséről a zsírt, ellenőriztem, nem felejtek-e el valamit.
Közeledett a "muszáj felkelni már"-időpont, elkezdtem készíteni a páromnak a ham & eggs-ét, hogy jól induljon a reggel, meg úgyis tudtam, ki tudja mikor aznap eszünk újra.

forrás: Amazing Paper

Anyuci nincs jól. Látom.
Persze ésszel értem én, hogy hurrá, mert már eszeget, megkíván dolgokat, éhes és jajjdejó, hogy megszűntek (úgy tűnik) a csúnya tünetek, de nagyon le van fogyva... nem csak a teste.
Olyan mintha egy apró, ijedt, fázós kismadár lenne, holott máskor, ha nem is szárnyaló, "mindenható" sas már, de legalább aranyos rigó.

Hallgattam őt, néztem meggyötört kezét, simogattam finom bőrét, aggódva figyeltem, ahogy formálja, olykor keresi a szavakat, gondolatokat bogozva fogja homlokát, vagy dörzsöli szemét.

Most magam sem találom a szavakat. Legszivesebben felkapnám, napra, zöldmezőre, vidám dalba vinném, táncolni hívnám, égbe emelném, szellővel csiklandoznám.

Beszéltem az orvossal... kedd délután, egy vizsgálat után többet tudunk.
Most még igazán semmit, de legalább kap infúziót, figyelnek rá, és a pici lelke, most öröm-rebbent, hogy vele voltam. Porszem.

Megcsavarodott bennem valami, amit csak ő cirmolhat ki.

Kék nyúl a kamrából

2011-12-04T18:31:00.004+01:00

Zűrzavaros álommal kezdődött ez a nap. Különös, belvárosi lakásban költöztünk, elvileg nemrég, de nem voltak csomagok vagy ilyesmi, igazán éppen akkor tekintettem meg, mit is vettünk - bejártam a helységeket.
Az egyik szoba kör alakú volt, jó nagy és iszonyat magas. Fent körben. fűzérben ablakok, és "mintha körbe lehetne menni" - korlátot is látni véltam. Aztán valakik (múzeum látogatók?!) tárlatvezetéssel tényleg beballagtak oda, de a vezetőjük gyorsan kiterelte őket onnan, hogy jajj ez már nem kiállítási terület.
Felzaklatott. Mit keresnek idegenek az otthonomban (amiben mellesleg magam is idegennek éreztem magam, egyáltalán nem tetszett a lakás)?!
Aztán találtam egy furcsa (Fringe-t idéző jelenet) kezelés alatt álló, hófehér nyulat, de azt mondták ne foglalkozzak vele, mert úgysem soká él már.
Erre megrémültem, hátperszehogy pátyoltam. Jobban is lett, hamarosan ugrándozott a lakásban és hamar összehaverkodott Nyüzsivel is.

Forrás: brett superstar

A szobák, és minden helység furcsa, öreg hatású és szagú volt, repedések is akadtak, nagyobbak is...
Az egyikből előugrált még egy nyuszi, kölyök, fekete, szemei alatt barna folt (inkább kutyák szoktak ilyen rajzolatúak lenni).
Ő is csatlakozott a boldog nyúl-bandá(m)hoz, én meg kezdtem magam furám érezni.
Aztán a résekből egyre több kisebb-nagyobb nyúl került elő... Besokaltam, és elkezdtem őket kipaterolni (az első három kivételével) a bejárati ajtón (itt derült ki, hogy gangos házban van a lakás), de akkor láttam, hogy a szomszéd néni is nyulakat rámol kifele a lakásából...
Itt már kezdtem "magamból távolodni".
Aztán amikor megláttam a kamra melleti résből kiugró, és szaporán menekülő kék nyulat, ráeszméltem, hogy álmodom.
Felébredtem.
De még most, mikor este leírom is emlékszem a nyulakra, a lakásra, a szagokra, az érzésekre... Fura.

Készülődöm

2011-12-03T08:28:00.002+01:00

Holnap Anyucihoz utazom a kórházba, már nagyon várom, hogy lássam, simogathassam, ölelhessem őt.
Persze mehetnék ma is, csak mivel aznap ügyel a kezelő orvosa, és nagyon szeretnék vele is beszélni, így gyakorlom a türelmet. Legalább van időm kedvességeket és apróságokat összeszedni...
Remélem Karácsonyra már otthon lehet!

A mai napon tervezem megsütni a jövő hétvégére szervezett Süti party általam készített adagjait is. Kicsit pánikolok, de szerintem menni fog fájós, begyulladt kézzel is. Tegnap még számolgattam, ma már inkább nem, mert ez bizony azt jelenti, hogy 18 tepsi keksz csillag készül ma el nálam, sőt, lehet hogy 20, mert kértek néhányan, "külsősök" kóstolót.
Olyan kis teázgatós, irogatós, szüttyögősnek tervezem - meglátjuk mi lesz belőle.

Mondjuk az irogatási terv kicsit "túllövés", attól tartok. De minden esetre beszívom a hangulatot is az illatokkal, hátha később születik belőle valami szóperglet.

Egy szó...

2011-11-30T20:32:00.003+01:00

Csak ennyit üzenek a sok-sok mindenkinek, aki ma törődött velem, kedves volt, figyelemre méltatott, toleráns volt velem, segített, rám mosolygott, átölelt, megértett...

KÖSZI

Remegés és szökőár

2011-11-29T20:48:00.005+01:00

Nem tudom mi van velem, reggel úgy remegtem, mint a nyárfalevél - kezem, lábam. Aztán enyhült a végtagokon, és már "csak" a mellkasomban remegtem.
Nem mertem így bemenni dolgozni, olyan "teljesen kivagyok" érzés volt.
Pedig még front sincs. A vérnyomásom sem volt rossz, annyira.
Csak valahogy úgy sok minden zűrlik - a hétvégi a vacsora, a hétfői nagyon-korán-kelés, hogy beérjek az ORFI ambulancia vérvételére a keze(i)m (sőt, a bal lábam is) miatt, a megint jön a vashiány-kontrol, pénzügy izék, munkahelyi dolgok, és még hosszan sorolhatnám mennyi dolog karistolja a lelkem.

Aztán késő-délutánra az is kiderült, hogy Anyuci, aki méhány hete már betegeskedi, és nagyon sokat fogyott, kórházba került - nem merem mondani, hogy végre, mert nem törődnek vele, pedig rettenetesen érzi magát - és tehetetlennek érzem magam, pedig ha kell, még ORDIBÁLNI is lemennék, megtennék / odaadnék bármit, hogy jobban legyen, hogy tudjon, szeressen és vágyjon örömmel élni.

Ehelyett itt ülök, várok, majd alszom (ha tudok), és a sok-sok dolog meg hömpölyög, mint a szökőár, sodor és örülök, ha néha - véletlenül? - a fejem (szám) kiér belőle, és kapok levegőt.

Családi ünnep, avagy 78+25=103

2011-11-27T17:28:00.009+01:00

Nagyon sok dolog történt a héten, egyrészt rohangáltam orvos(ok)hoz a kezemmel, másrészt igyekeztem előkészíteni a nagy eseményt mára - hiszen Apu csütörtökön volt 78, a fiam pedig pénteken 25 éves, ezért vasárnap ünnepi ebédre vártam őket.
Ők választhatták a menüt - vadpörköltet kértek - és persze rendeltem tortákat is, méghozzá csinosakat, és reméltem, finomakat is.
Nagy gonddal vadásztam az ajándékokat - volt amit már fél éve megvettem (például Apu különleges születésnapi üdvözlőlapját), és volt amit úgy kellett a netről rendelve beszerezni (Svéd Sándor cd-t).
A fiamnak különleges fotóalbumot készítettem idézetekkel tarkítva, egészen apró korából is voltak benne emlékek (babanapló oldalak, csecsemőkori adatok), és persze a későbbi sok-sok emlékből is igyekeztem ügyesen válogatni, teret hagyva saját képeknek is.
Magam sem tudtam, mekkora fába vágom a fejszémet ezzel, hiszen scannelni, nyomtatni, vágni illeszteni kellett, mindezt begyulladt kezekkel. Megdolgoztam vele rendesen és nem is lett számomra elég minőségi az eredmény... Azért úgy tűnt, örömet okoztam vele és a lányom megjegyezte, ő is szívesen fogadna ilyet. :)

A tortával kicsit mellényúltam, a fiamnak a biztosan imádott trüffel tortát rendeltem, de Apunak bepróbáltam az idei ország tortáját, és sajnos neki ez az új módi, a "magokkal" nem jött be. Nem volt annyira oda a kölestortáért, amennyire jómagam tiszteltem, ezt a különleges édességet. Sokat nevettünk persze, lehet így, hogy neki ennyire nem ízlett, maradandóbb emlék marad, mintha egy finom, de átlagos torta lett volna.
(Zárójelben jegyzem meg, "tesztelt" volt a torta, én már próba-ettem és szerintem isteni!)

A fiúk tavaly ketten együtt 101 évesek voltak, idén 103. Rohan az idő!

Human - I love You

2011-11-22T21:29:00.001+01:00

Olyan jó beszélgetni az emberekkel, csak úgy, mindenféléről - róluk. Az örömükről, a bánatukról, a betegségükről, a családjukról, a részeges nyulukról (?!), a világ fontos dolgairól, vagy ami szerintük az - és arról is, ami nem. Szeretem. Csak így, egyszerűen.
Többet kéne mennem közéjük!
Az autóm - akárhogy is imádom - dobozba zár.
Lehet beiktatok néhány gyalogmenős, ráérősen utazgatós napot, mert engem mindig megtalálnak a mondanivaló(so)k. Talán "bevágyom" őket?!

Persze az orvosi kivizsgálás (is) kiváló lehetőség lesz erre... akár az utazásra, akár a beszélgetésre gondolok.

Nem-diagnózis / szűkszavúan

2011-11-22T21:01:00.007+01:00

Amint azt az arckönyv-re is posztoltam:

"Kicsit fura, a doki azt mondta, hogy kicsit túlságosan is laza vagyok kézileg, vagy kézszalagilag vagy ilyesmik. Lelkesem kérdeztem iziben: "Akkor át tudom őket dugni például egy kulcslyukon?!" Mert akkor megérné, hogy ennyire fáj! Ability! De nem... Legalábbis azt mondta, hogy nem. (Sok Misfits-et néznék? *grin*)
Kivizsgálás jön. Blegh."

És tényleg ez jön. Gyorsítva. Mert lehet sokkal nagyobb baj is, meg ez sem jó (mármint a lazaság) - legalábbis, ha nem vagyok művészi tornász, balettozós izé, vagy ilyesmi.
És nem vagyok. Ezt határozottan tudom. Oviban mondjuk balettoztam, de ha jól tudom ez hamar véget ért.

Ügyes-BAJOS dolgok

2011-11-21T22:12:00.000+01:00

Ma a nyúl esti szaladgálasakor megint feliszkirizett az ágyra, ahogy szokott, amikor jól van, a párom pedig, ahogy ő is szokta, elkapta. Nyüzsi meg a gyengéd, elkapós-szorításból szuszakolta magát lefelé (tudja, hogy nem szabad).
De azt hiszem ez így, még egy héttel sem a műtét után korai volt... csak a piros pettyecskékre figyeltünk fel a szőnyegen és hogy a riadt kis lény az ágy alá bújt. A pociján, az apró kis sebecskéjéből pettyegett a vér, volt nagy ijedelem.
Neki ketrecnyugalom, nekünk a takarításban, és a suvickolásban a szeppent, lassú megnyugodás...
Szúszá.
"Nyúl nélkül nem lehet élni, azaz de, csak minek." - gondolok a szlogenre, és aggódom.
Totem állatom. Bibis.

Nem bánom, hogy zokogni tudnék, úgy fáj és ég mindkét kezem (főleg a jobb, de most valamiért a bal is kivan).
Aggódva mosok, folttisztítok, takarítok és közben rendre figyelem a kis tapsifülest, jól van-e.
Ő eszeget, nyalogatja a bibit. Látszólag szeppent, mint mi, de jól van - csak mégsem annyira jól. Még.

Holnap este én megyek orvoshoz, meglátjuk mit mond - mármint a kezemre.

"Addig is, kérem kapcsolja ki."

Mission completed

2011-11-17T21:16:00.001+01:00

Kész vagyunk.
Nyüzsi ma este már kint volt, rohangált, rosszcsontabb volt, mint valaha - pont annyira, mint aki három napja csak gyűjti, mit csibészkedhetne, amint újra "szabadlábra kerül".
Kicsit olyan, mintha három helyen szeretne egyszerre lenni, és mindenhol valamit megrágni/megkaparni/átrendezni, esetleg ráugrani, elpakolni vagy csak megvizsgálni...
Funkcionál, teljeskörűen, sőt.
Most mintha három nyulam lenne egyszerre. :)
Telefonon reklamáltunk is a dokinál, de azt mondta sajnos elfelejtette lejjebb tekerni benne a rosszcsontságot...

Túl vagyunk a műtéten...

2011-11-15T19:45:00.001+01:00

Hazahoztuk a "kicsi" lényt. Írtam kicsi, de megmérték: 2,2 kg, ami törpenyúlnak túlméretes, de sebaj, mi így szeretjük ahogy van.
Ha még gyarapszik, akkor is elfér bőven. :)
Elég kótyagos még a szentem, de él (!), mondták, hogy látszik milyen eleven, csibész - és persze GYÖNYÖRŰ.
Aggódós éjszaka lesz, egyikünk most is folyamatosan vele van...
Reggel még a dokit tájékoztatjuk mi a helyzet (ő kérte, ami nagyon jól esik), de más teendő, mint a nyugodt lábadozás néhány napig, nincs.
Remélem minden oké lesz!

Még ivaros a kispasi...

2011-11-15T12:30:00.000+01:00

Utazunk a dokihoz...

Eljött a nagy nap. Amióta kiderült, hogy kisfiú, tudtam, átesünk majd ezen a műtéten.
A párizsi út utánra terveztem, sikerült egy hónapig halogatni, de végül csak rászántam magam. Ma van az a nap, amikorra bejelentkeztünk a doktorbácsihoz, és délben elvittem a szeppent nyufimat a Szent Bernát Kispesti Állatorvosi Rendelőintézetbe.
Most aggódom és várok - próbálok dolgozni. Ha minden jól megy, este hétre mehetek érte. De nem tudok mit kezdeni a szorongásommal, hiszen amikor Dodzsemért mentünk - csaknem két éve már - meghalt nyuszival várt az orvos...
Igyekszem pozitív lenni, Nyüzsi ifjú, életerős legény, tele felfedezni vágyással és nyüzsgeséggel. De azért mindig pánik a nyufiknál a műtéteket megelőző altatás...
Édes kis tündér, nagyon-nagyon szorítunk érted!Nem csak én...

Könyvkatalógizálás

2011-11-13T11:02:00.003+01:00

Nagy "munkába" vágtam a fejszém. Igaz, nem most, hanem már talán nyár elején elkezdtem, hogy apránként Google Docs táblázatba viszem fel a könyveinket.
Könyves boltban már többször elbizonytalanodtam, hogy egy-egy kedvenc megvan-e nekem (megvettem és még nem olvastam, vagy a beszerzés is elmaradt). A google docs fájlt azonban szinte bármikor bárhonnan elérem, tudom majd használni arra, hogy például egy ilyen helyzetben megnézzem.

Ha valami nincs meg nekünk, de szeretnénk, azt is beírom és jelölöm, mint "vágyott", beszerzendő olvasnivaló. Úgy haladok, hogy ha időm engedi egy-egy sort leemelek és rögzítek...
Most viszont az asztalomon tornyosulnak a nyári időszakban Zamárdiba került könyvek, amiket a tél okán felcuccoltunk és most zöhzítek, mert mindegyik máshova való, lehet hogy már az a sor a táblázatban van és nem akarok kavarodást...

Ez olyan kis szüttyögős dolog, egy finom zöld tea és chillout zene mellett.
Kedvemre való.

Vegahét napló - 7.

2011-11-06T20:46:00.005+01:00

Jól esett ez a húsmentes hét - azt hiszem lightosan folytatom is (nem merem a vashiányom miatt állandósítani).
Ma reggel kemény tojást, bryndzát, sörretket, paradicsomot és újhagymát ettem bajor rozscipóval, no meg finom mézes-citromos teával.
"Tízóraira" ettünk egy-egy fürt szőlőt, így viszonylag későn ebédeltünk - kelkáposzta főzeléket, feltét nélkül.
A késő őszi, csodaszép, délutáni napsütésben elsétáltunk a közeli Hópehely cukrászdába, ami már nem csak fagyilabor és mellesleg isteni süteményeket árul,hanem már bonbonárium is - több mint negyven féle belga csokis bonbont is árulnak...
Én ittam egy capuccinót és madártej tortaszeletet választottam, a Kedves pedig bailey's tortát kért.
Vacsorára pikáns túrókrémet ettünk, megint sokféle zölddel (Isteni ízű a paradicsom, amit szombaton a piacon vettünk, remélem lesz a jövő hétvégén is!).
Sajnos este nyolc körül égett a gyomrom (szerintem a toniktól, amit ittam), ezért pattogattam egy adag sós popcornt is... és elvonultam sorozatokat nézni.

Vegahét napló - 6.

2011-11-05T19:23:00.000+01:00

Reggel amerikai palacsinta ...szerűség-et készítettem. Ezt ettem, juharsziruppal (a Párom lekvárral).
A bevásárlás alatt ittam egy narancsos-mangós smoothiet - mert megérdemlem (havonta 1-2 alkalommal megengedem magamnak). :D
Ebédre rántott gombát készítettem, kukoricás rizzsel és persze tartárral (lightosan).
Jól belaktunk, ezért késődélután "csak" újra learattam a mini sajtos csiga babérokat - bár most mindenféle más alak is készült és nekem a vékony rúd jött be a legjobban..

Délelőtt, a piacon megint többet sikerült bevásárolni, mint ami a hűtőben elfér, de sebaj - a nyúlnak jár a petrezselyem, én beleszerettem az apró paradicsomba, kellett a kel, a citrom, a sörretek, a tojás, a póré, a gomba.... ÓÓóóóóÓ.

Holnapra egyszerű, kelkáposzta főzeléket tervezek, és közben megpróbálom a rizses-citromos töltikét is, aminek néhány napot érnie kell.
Izgi. :)

Vegahét napló - 5.

2011-11-04T21:42:00.003+01:00

Rozsos cipó

Már látom, hogy a céges büfé látogatása szószerint súlyos hatással lesz rám, hacsak nem változtatok... de még gyenge vagyok ehhez, az újdonság varázsa elbűvöl.
Ma aztán kedvenc reggeli olvasztott vajas, "lapítóspirítós" - latte kombó után, hiába próbáltam az egészség jegyében megenni a tegnapi spenót maradékát egy tojással, megláttam a büfében a sütiket, és muszáj volt megkósoltnom az epres-joghurtos izét.
Szerencsére elég tömény, túl édes, így legközelebb már ott marad...
Délutánra viszont megéheztem, így egy leveles-sajtos is a pocakomba került uzsonnára, hálás voltam érte, amiért a szendvicssütőben megmelegítették nekem.
Vacsorára melegszendvicset készítettünk a néhány napos, saját sütésű rozsos cipómból, és megittunk 1-1 pohárka bort.
Nem vagyok büszke erre a napra, bár végülis nem diéta ez most, hanem hústalanság - az viszont nem sérült...

Státusz

2011-11-04T14:58:00.000+01:00

Évek óta nem, de ma igen... újra - szoknya van rajtam.
Azt (is) mondták kicsit "woodstock"-os.
Sebaj. Most ebben jó nekem, hát rajtam van.

Vegahét napló - 4.

2011-11-03T21:49:00.000+01:00

Bűnös nap volt, szerencsére nem hús szempontjából... :)
Reggel még jól indult a dolog, szokásos tejes kávémat ittam szendvicssütőben pirult, vajas kenyérrel (Imádom, csak egy szeletet teszek bele, a tetejére vajat kenek - így alul ropogósra pirul, felül pedig finom, puha vajas lesz, és a széle is ropog.) és két szeletke pritamin paprikával.
A cégben ellenálltam a büfé csábításának, de a kollégák csoki kínálásainak nem, így több kocka különleges csokihoz is volt szerencsém a délelőtt folyamán. :D
Az ebéd az általam reggel, frissen főzött carbonarás-spenót volt (ahogy Anyu tanította) egy kemény tojással. De itt is volt bűn, mert az egyik kolléganőmtől apró, csinos kis túrógombócokat kaptam - hát ki tudna ennek ellenállni...
Kettő körül szokásos kávézás a konyhában - bűntelen, igaz a partnereimet megkínáltam a kekszemmel, de én nem ettem.
Késő délután ettem egy ananászos Activiát...
Vacsorára, a sütőtök után, még popcornt is bűnöztem az esti bor mellé.
Hát így. Kalóriák szempontjából egészséges biztos nem volt ez a nap, de legalább húsmentes...

Vegahét napló - 3.

2011-11-02T20:34:00.020+01:00

Reggelire egyetlen mandulás kekszet ettem, és elmajszoltam egy almát is, no meg ittam finom körtés teát repce mézzel...
A cégben a ma megnyílt büfében megkóstoltam a rántottás szendvicset,és engedve a csábításnak egy lattét is bűnöztem (pedig jó lenne csak napi egy kávét inni).
Ebédet szintén a büfében választottam; rántott camamber sajtot és wok-zöldség köretet (répa, borsó, bab).
Sajnos, mire megettük megérkeztek a sütemények, és a mandulás grillázskehelyben tálalt profiterollal szembeni ellenállásunk - ne szépítsük - alulról közelítette a nullát...

Ugyehogyugye?!

Vacsorára az otthon felejtett ebédet ettük meg a párommal (ahogy már leírtam, franciás rakott burgonyát készítettem még kedd este).

Kivételesen jól esett mellé a pohár vörösbor is, amit gyógyító céllal iszok több-kevesebb lelkesedéssel, minden este, minimum egy pohárral.

Vegahét napló - 2.

2011-11-01T19:02:00.000+01:00

Tartok tőle, nem lesz energiám leírni mit is eszem a héten, de sebaj, próbálom. Ma reggel egyszerűen vajas pirítóst ettem, és ittam egy vaníliás lattét. Ebédre tárkonyos ragulevest és mini sajtos csigát fogyasztottam. Délután elmajszoltam egy narancsot és egy almát.
Estére megsült a jövő heti rozsos cipó, így azt ettem egy szeletet, friss pritamin paprikával, két szem dióval és reszelt trappista sajttal.

Holnapra franciás burgonyát készítettem, ezt tervezem bevinni. (Vékonyra szelt burgonya, só, bors, tejszín - sütőben lassan megsütve - reszelt sajttal a tetején.)

Vegahét napló - 1.

2011-10-31T17:26:00.001+01:00

Ma reggelire rántottát ettünk (csak simán), 1-1 szeletke teljeskiörlésű pirítóssal. Jómagam 1 tojást, párom 3-at fogyasztott el. Igaz, én még befaltam egy kivájt narancs belsejét, amiből aztán álsütőtök-rémet faragtam.
Délelőtt ittunk egy-egy lattét, és én majszoltam hozzá két mandulás-zabpelyhes kekszet is.
Az ebédem a tegnapi leves volt, a Kedvesnek készítettem arabiatás spagettit, gazdagon megszórva sajttal.
A vacsora sült gesztenye lesz, már készül... :)

Haspókságok

2011-10-30T13:05:00.002+01:00

Húsmentes hét következik. Úgy tervezzük a párommal, hogy most egy hétig, holnaptól, megint nem eszünk húst.
Ma sem igazán kívánom már, de vacsorára még elkészítem, a már bevásárolt csirkeszárnyakat...
Reggelire almás, zabpelyhes turmixot ittunk, ebédre pedig húsmentes borsólevest készítettem jó sok zöldséggel és finom, petrezselymes vajgaluskával.
Nekem nagyon ízlett, a párom kevésbé éreze az ízeket - szerintem a sok csípős és erős dolog már lassan elöli az ízlelő bimbóinak érzékenységét...
Én éreztem a megpirult zöldségek ízeit - fehérrépa, karalábé, zeller, sárgarépa és hagyma is volt benne -, a kanálka darált paprikát, az illatos, friss petrezselymet...
Valóban, talán a borsó volt a legkevésbé ízes benne, sajnos, de a házilag fagyasztott dolgok csak megfelelő eljárást alkalmazva őrzik meg az ízeiket - sajnos úgy tűnik, ez nem így készült.

Sok finomságot tervezek a hétre - legjobban talán a citromos rizzsel töltött kellevelek izgatnak.
Már bekevertem egy mandulás kekszet is, igaz, ezúttal zabpehely liszttel.
Ezt uzsonnának szánom majd, a koradélutáni kávék mellé...
Valahogy jól esik a mandula és a zabpehely is. Kívánom.

Párizs - barangoló

2011-10-25T20:47:00.004+02:00

Az utolsó napon a szállásunk közelében felfedezett Brioche Dorée-ben kezdtünk, és elfogyasztottunk egy-egy francia reggelit (friss bagett félbe vágva, puha vaj, sárgabarack lekvár, narancslé, kávé).
Ezután kiballagtunk a Montparnasse-i temetőbe, mert találtam az útikönyvben egy rövidebb sétát, ami pont a szálláshelyünk közelében volt, ezt terveztem bejárni...
Végül jóval hosszabban elidőztünk itt, mint gondoltam volna; kerestük Baudelaire és Sartre sírját. Ez utóbbira ráleltünk, de sajnos a számomra érdekesebbre, még a temető bejáratánál kirakott térkép segítségével sem.
Mégsem bántam a különös hely felfedezését, mert nagyon jót beszélgettünk a párommal, mint tavaly Rómában a Da Vinci kiállítás után.
(De jó lenne ha sokkal több időt szánnánk egymásra!)

a Montparnasse-i temető

Azt nem értem, miért tesznek a neves emberek sírjára rágott gyümölcsöt, gombokat, cukrot, metrójegyet, káposztát?!
Kedvesnek tűntek azonban a nyugvóhelyeken elhelyezett apró kövek, kavicsok, melyek némelyikére még szimbólumot vagy nevet is festettek, olykor pedig formákat (pl. szív) rakosgattak ki belőlük.

Innen a Raspail metrómegálló felé sétáltunk, majd felfedeztük a fiataloktól nyüzsgő Jardin du Luxembourg park rejtelmeit.
Aztán csak úgy, az útikönyvben fellelt sétát nem követve csavarogtunk tovább, nagy örömömre sok-sok konyha felszerelésboltba is betérve (bár tartva a fogadalmam, nem vettem semmit!).
Ezen a napon, a látszólag céltalan bolyongásunk során bukkantunk a Place Saint Sulpice és az Universite Rene Descartes csodás épületére is.
Végül addig addig lődörögtünk a városban, míg egyszercsak a Notre-Dame-nál bukkantunk ki.
E hosszú hétvége legboldogabb percei közé sorolom, melyekben a bokrokból előrebbenő verebeket etettem itt a kezemből..

Ahhoz képest, hogy a Kedves reggel még kétésfél órára saccolta, amit képes lesz fájó térdével járni, döbbenet volt, hogy szerintem ezen a napon gyalogoltunk a legtöbbet (kb. 10 metrómegállónyit).
Eddigre azonban már elfogyott az erő, és bizony még jókora út várt ránk: metróra szállni, a szálláshelyre, majd onnan a reptérre menni, nem is szólva az ottani beszállási procedúráról...
Nem merném állítani, hogy frissen és üdén értünk éjfél körül haza (Budapestre).

Csodás napok voltak ezek, melyek örökké bevésődtek a lelkembe.
Köszönöm.

Párizs - mindent bele

2011-10-24T22:09:00.002+02:00

Eiffel-torony

Vasárnapra hagytam az Eiffel-tornyot. Gondoltam rászánom az időt - függetlenül attól, hogy nem terveztem felmenni a tetejére - megérdemli a város szimbólumává dicsőült szerkezet, hogy alaposan megismerkedjünk.
Kényelmesen, bőseges reggeli és forró kávé hürbölése után metróztunk el a toronyhoz. A metró megállótól még számomra meglepően sokat kellett sétálni, de szerencsére ekkor még a lábaink jól bírták...
Nos a 322 méter magas "Öreg hölgy" engem lenyűgözött. Hosszan vizsgáltuk elemeit, üldögéltünk alatta, figyeltük a sorban álló embertömeget, aki mind fel akart jutni, hogy megcsodálja odafentről a várost.
Aztán átsétáltunk a Trocadéróra és onnan is megnéztük - talán még érdekesebb, hangulatosabb volt innen...

Néhány órát is elidőztünk a környéken, és gondolkodtunk, felszálljunk-e egy városnéző buszra, de inkább passzoltunk (már szinte mindent láttunk, amit hirdettek a feliratok), és elsétáltunk Párizs másik jelképéhez, a híres Arc de Triomphe diadalívhez.

Itt elidőzve egy padon süttettük magunkat a napon, majd végig sétáltunk a Champs-Élysées-én.
A végén ismét a Tuileriák kertjében kötöttünk ki, de mégsem a parkban töltöttük a délutánt, hanem a kollégámtól kapott ajánlót használva megkerestük a város minden bizonnyal egyik leghangulatosabb utcácskáját, a Rue Mouffetard-ot. Ez a hely nálam biztos a város top 10 látnivalóinak dobogósa lenne, imádtam!

Végül itt estebételtünk, bevállalva egy három fogásos francia menüsort és ekkor teljesítettem az egyik fogadalmamat, hogy nem megyek haza Franciaországból eredeti hagymaleves kóstolása nélkül. (Össze akartam hasonlítani azzal, amilyet én szoktam készíteni.)
Nem csak ezt volt szerencsém megismerni, nekem új volt a tartiflette is - amit biztosan megpróbálok elkészíteni itthon is.
A creme brulée nem volt ismeretlen számomra, de annyira imádom, hogy a desszeretek terén nem volt erőm kísérletezni, maradtam a bomba biztos kedvencnél!

Párizs - születésnap

2011-10-23T13:28:00.009+02:00

Lassú, lusta reggelt szerettem volna (nem mintha jellemző lenne rám, vagy vágynék erre, de gondoltam, legyen ez másmilyen nap). Az olykor külön életet élő gyomrom azonban nem hagyott sokáig ébredezni és nyújtózni az apró hotelszobában.
Nem volt rajta mit szépíteni, az előző napi vacsora ellenére, másnap reggel farkaséhes voltam...

Bőséges, születésnapi reggeli csirkejelmezes nyúllal

Az Alésiánál, az előző nap már megkedvelt Dominique Daibron-ban reggeliztünk. Büszke voltam magamra, mert sikerült megfelelő szavakat kiejtve a kért menüt beszereznem, amit felszolgáltak az asztalkánkhoz. (Az egész út alatt mindenhol mindenki kedves és segítőkész volt velünk, akár beszélt/megszólalt angolul, akár nem!)

A csodálatos falatozás után bemetróztunk a Notre-Dame közelébe. Nem közvetlenül ott szálltunk le, inkább sétáltunk egy kicsit, így leltünk rá a közeli virágpiacra.
Ahogy azt most olvastam az interneten, a Szajna felett átsétálva nagyjából elég az orrunkat követni, és a virágillat után menni, hogy megtaláljuk.
Tényleg csodás hely, mindenképpen ajánlom. Ha minden igaz vasárnaponként madarakat árulnak ugyanitt a szigeten (Île de la Cité).

A Notre-Dame előtt hosszú sor kanyargott, de nem ilyedtünk meg tőle, szépen kivártuk a sorunkat, addig is sütkéreztünk a napon mint a teltpocakú gyíkok.
Viszonylag hamar bejutottunk a csodaszép gótikus katedrálisba, ami teljes pompájában, békességesen fogadta a kissé hangos, békésséget törő látogatóit.

Notre-Dame

Azért persze szájtátva, ámulva néztük végig csodáit, lenyűgöző üvegablakait, faragásait, szemgyönyörködtető íveit. Itt is vágytam arra, akárcsak a Szent Péter Bazilikában, hogy legyünk csak kicsit ketten... vagy legalább kevesen, mert a nyüzsgő, araszoló, egymást lökdöső embertömeg sokat levett e különleges építmény hangulatából.

A katedrálist ölelő parkban pihengettünk kicsit, majd elindultunk a Bastille negyed felé, mert innen ment a kiszemelt hajójárat, ami a Szajna csatornákon át kínált 2,5 órás szórakozást.

A sétehajózás picit csalódás volt, mert túl sok idő ment el a csatornarendszerben lévő emelőrendszereken való áthaladással (Még jó, hogy nem a hajó orrában ültünk, akkor csurom vizesek is lettünk volna a végére!).
Most már tudom (másnap kiderült), hogy a folyó főszakaszán lévő, városnéző hajóutak az Eiffel toronytól indulnak. Sebaj, azért ez is nagyon hangulatos volt (és ismét találtunk egy invadert! :)).

Apró málnás tortácska

Érdekes módon a hajó kényelmetlen székei miatt itt is elfáradt a lábunk, mire megérkeztünk, már jól is esett a séta.
Az érkezési ponttól visszamentünk a Bastille negyedbe, mert ott éppen fesztivál volt, és hangulatos nyüzsgés és zsibongás jellemezte a környéket.

Itt kaptam meg a választott születésnapi tortácskámat is, ami belefért a tenyerembe!

Nagyon tetszett, hogy az egyik téren graffitit fújhattak az ifjoncok a kifeszített anyagokra, amit nagy örömmel meg is tettek.
Azt nem tudom máskor is ennyire hangulatos-e ez a környék, de most mindenképpen felfedezésre érdemes volt és szívesen vissza is mennék, ha úgy alakulna..!

Bastille negyed - fesztivál

Párizs - piac, falafel és parkok

2011-10-23T10:38:00.005+02:00

Olívabogyó minden mennyiségben

Az apró, de annál hasznosabbnak bizonyuló útikönyvben első dolgom volt a piacokhoz lapozni (35. oldal). A "kiválasztott" csak kedd és pénteki napokon van nyitva, így a péntek délelőtti programunk már meg is volt.
Kényelmesen indultunk egy közeli pékségben elfogyasztott, csodás reggeli után. A Marché de Belleville-t könnyen megtaláltuk, és azonnal bevetettük magunkat a forgatagba. Párizs állítólag egyik legszínesebb és egzotikusabb piaca ez. Sajnos, mi többet nem láttunk (csak virágpiacot), így nem tudom összehasonlítani, az biztos, hogy nemzetközi piaclátogatásaim leghangosabbika és fűszeresebbike volt: zsivajos, illatos, színes - ruhákkal, fűszerekkel, sajtokkal, halakkal, tengeri kütyükkel, húsokkal, rengeteg zöldséggel, olíva bogyóval, és mindenféle különlegességgel.
Mire végigértünk rajta el is fáradtunk, szinte mindenki gurulós bevásárlókocsival bolyongott a sűrű soron, így nem volt egyszerű a közlekedés sem.

Szerencsére a piacsor végén apró kis tér várja a megfáradt vásárlókat, így volt hol megpihenni. Kivételesen nem vettem semmit, egyrészt mert ez "repülős" út volt (nem terveztem semmit venni és cipelni), másrészt mert a piac és az árusok higéniai szintje miatt azt hiszem akkor sem vásárolnék itt, hogyha Párizsban laknék.

Pita falafel

Bár igazán semmilyen csavargási tervben nem szerepelt, mégis bóklásztunk egyet a környéken. Érdekes volt látni ezt a negyedet, ahol jórészt marokkói, kínai, algériai és tunéziai bevándorlók laknak.
A Rue des Rosiers-en megtaláltuk az első Space Invaderst! Persze nem tervezetten kerestük őket, de nagyon örültünk, amikor felleltünk egyet-egyet. (Párizs Space Invaderei összegyűjtve: itt)
Sajnos az előző posztomban említett kedves kolléga által ajánlott falafeles (L'As du Fallafel) zárva volt, és nem is tűnt úgy, hogy egyhamar újra kinyit.
Helyette az egy saroknyival arrébb lévő, láthatóan kedvelt King Falafel Palace falafeljét és chawarmáját kóstoltuk meg - ajánlom! (Isteni ízt ad neki a vékonyra szelt, ropogósra sütött hagyma.)

Miután belaktunk, elcaplattunk a könyv által is ajánlott parkba (Place des Vosges), és a koradélutáni napsütésben magunkba szívtuk a Marais negyed hangulatát.
Hosszan sütkéreztünk itt, figyelve az iskolából érkezett fiatalokat, ahogy zsibongva ebédelnek vagy csak beszélgetnek a fűben, a galambokat etető nyugdíjasokat, a térképet böngésző turistákat. Az őszi színekben pompázó fák alatt ülve csodás, megnyugtató érzést adott ez a kavalkád.

Már régóta terveztem megkósoltni milyen is a Starbucks-ban egy kávé, de végül csak most sikerült. A teljes kínálat ismerete nélkül, a Crème Brûlée Macchiatót csak ajánlani tudom!

A finom, forró kávé után tovább sétáltunk. Amikor ráleltünk még nem tudtunk mit találtunk, csak utána derítettem ki, hogy az a csodálatos, gótikus torony, ami mellett elhaladtunk a Saint Jacques La-Boucherie templom megmaradt harangtornya volt...

A Saint Jacques templom tornya

Első találkozásom a Szajnával nem is lehetett volna tökéletesebb - aranyló napsütés, szélben rebbenő, színes őszi falevelek. Csodás látvány volt! (Be is terveztem a szülinapomra egy hajóutat gyorsan.)

A nap további részében elsétáltunk a Louvre mellett, és hosszan bolyongtunk a múzeum komplexum hatalmas parkjában (Jardins des Tuileries).
Már nem éreztük a lábunkat, amikor megcsodáltuk a Luxorból érkezett Obelsziket (Obélisque de Louxor) és végül a Madeleine plébániatemplom (La Madeleine) mellett metróra szálltunk, kivételesen hanyagolva azt a tényt, hogy a könyv szerint itt voltak Párizs legjobb csemegeüzletei...

Madeleine

Első párizsi vacsoránkat a szállodánkhoz közeli Café Daguerre-ben fogyasztottuk el. Remek, méltán népszerű hely - jó szívvel ajánlom.

Párizsban jártam ősszel...

2011-10-23T09:42:00.000+02:00

Kicsit csendes vagyok, tudom szünetekre kihagyok. Így sikerül.

Persze világba is kiálthattam volna, de nem tettem, mert a szeretteim tudták, nagy dobra pedig nem akartam verni, hogy a Kedves születésnapomra felkapott, és Párizsba repített, méghozzá szó szerint - egy hosszú hétvégére.
Hétfőn éjjel értünk vissza, és másnap már robogtam is dolgozni, bár a lelkem még nem teljesen érkezett ide, sajnos több szabim nem maradt az évre.
Így csak most jutok el az írásig...

Csodálatosabb időnk rendelésre sem lehetett volna; míg itthon didergett mindenki, mi kéz a kézben, melengető, őszi napsütésben bóklásztunk a divat, a fények és a szerelem városában, koradélután csaknem 20 fokban.
Az út programját, ha nem is napról napra, de vázlatok, lehetséges csavargások szintjén megterveztem, sőt egyik kollégától és párjától kaptam is ilyen ötleteket ajándékba. (Köszi! :))

Csütörtök este ment a repülő (Air France), éjjel tíz körül érkeztünk a booking.com-on nagyjából egy hónapja foglalt szállásra.
A csomagokat gyorsan ledobáltuk, és fél órán belül már a közeli boltban beszerzett, friss bagettet ropogtattuk boldogan (francia vajat kenve rá az ujjunkkal).
A hotelbe visszatérve elkortyoltunk egy fél üveg cidert, majd álomra szenderültünk.

Kétbalkéz Világnap

2011-10-08T13:10:00.005+02:00

Vannak olyan napok, amikor az ember minden leejt, lever, rossz helyre rak, fellök - szóval olyan ügyetlen.
Ilyenkor, szerintem, a legjobb szép csendesen meghúzódni a sarokban, és csak lenni, valahol, ahol jelentősebb kárt nem okozhat az ember!
Azt, hogy ezek a napok összefüggenek-e a frontokkal, a lelkiállapottal vagy ilyesmi, nem tudom
Ami biztos, hogy csütörtökön ragyogó kékszemű kolléganőmnek sikerült ezt előadni, tegnap pedig életem kicsiny párja volt ilyen.
Már reggel kezdte, aztán elmondása szerint egész nap folytatta (tanácsom ellenére elment dolgozni), és estére szépen kiteljesedett benne.
Hogy miért ezen a napon kellett kicserélni pl. a rootert, nem tudom, az biztos hogy a picúr lepke orchideám repült miatta, a szőnyegre ontva minden földjét, és repült a drágám szépen (mert valamiért a radiátor tűnt megfelelő helynek a pakolás alatt - de nem volt az).
Szerencsére a gondosan válogatott, akciósan vett, csinos, lila kaspó túlélte a repülést. A növényről még korai lenne nyilatkozni. A szőnyeg porszívózása hátra van, még szárad...
Ezután beparancsoltam az ágyba és sorozatokat néztünk, majd az éjfélt átlépve a kezébe adtam pár dolgot, leejti-e. És már ügyes volt. :) Éjfélkor megtörik az "átok".
Vannak ilyen napok. És én változatlanul azt mondom, ezeken jobb nem kísérteni a sorsot, ha lehet nem kell tenni-venni. Van elég másmilyen nap.
Ez legyen a privát, "Csaknekünk Kétbalkéz Éves Világnap", és ünneplési módja egyszerűen a semmittevés. :)

Szeretem, de...

2011-10-07T20:17:00.000+02:00

Fáj a torkom, már harmadik napja. Nem jó. Több kolléga beteg bent, ha lehet, kihagynám vagy megúsznám ennyivel (ők a torokfájás után még taknyosodtak, köhögtek, sallala).
Két napja gyógypálinkával kúrál az emberem...
Egy ideje kedvelem ezt a nedűt, de az amit most töltöget belém este, fujjos!

Azaz biztos mesteri, hű de extra, meg minden, és ettőlmeggyógyulokám, de nagyon utálom.
Az alapja valamilyen csodálatos, különleges gonddal lefőzött, barack ágyas pálinka, de ebbe még igazi, tiszta propolisz és gesztenyeméz kerül, majd így van érlelve. Két éve kaptuk talán, gyógyszernek, kincsnek. Tényleg csak kórság esetén kortyoljuk.
Részemről azért, mert ez valami rettenetes ízű cucc és szerintem én a rémülettől gyógyulok, hogy ne kelljen több ilyet inni...

Guzmán Alvarez

2011-10-05T20:14:00.001+02:00

Miután megszerelmeskedte a plüss medvém, a mushabelly nyulat, és ismét lelkesen rohangált számára kívánatos lábaim körül, úgy gondoltam, mégis megnézem, hátha ez a nyúl mégsem kislány, ahogy azt a kedves állatorvos ismerősünk mondta a második oltás után...

Nos, a felemelt "picilény" lábai között minden kétséget kizáróan ágaskodott a bizonyíték, ő bizony kisfiú.

Így jogos a párom által beleszeretésemkor felsorolt minden aggodalom, és "jár" neki a Guzmán Alvarez név is. Az édes kis pasi majd október második felében be lesz utalva egy golyszlicsippentésre...

Bár, akár fiú, akár lány, én imádom - mert NYÚL!

Őszt ölelő

2011-10-02T21:26:00.002+02:00

Lent voltunk.Csak két nap.
Kincs minden pillanat.

Napsugaras ősz, aranyló fényében búcsúztunk, lassan, lustán, édes szomorúan, tengerkék Balaton, madaraktól zsivajos nádas mellett, fáradtan omló, ezerszínbe öltözött levelek illatával.

Megyünk majd még, füvet ültetni, madárodút kihelyezni, de aludni valószínűleg már nem.

Úgy kortyoltam a ma még nyitva lévő Aranytölcsér fagyizó capuccinóját, mintha az utolsó lenne.
Hisz az is volt! ...ma, ebben a szezonban, ezen a "nyáron".
Nyáron?! De hisz már itt az október!
Bánatra nincs ok, ez a kedvenc hónapom. Ősz lett.
Ezek a nyárbúcsúztatók mégiscsak, olyan másmilyen napok.
Szépen fájósak.

Dédelgetem az elmúlt pillanataimat.
Csak picit.
Szerintem ér.

Szavak kupacban, nem itt

2011-09-29T21:26:00.003+02:00

Valahogy ide most nem jönnek a szavak.
De írni ráveszem magam: gyakorlok, vagy csak hagyom, hogy kiomoljanak belőlem.
Olykor én sem értem mindet.
De jó.
Megkönnyebbülök, jól esik.
Bármi is ez.
Mint amikor kisgyerekként, írni sem tudva, kusza vonalakat húztam a papírra.
És én tudtam, hogy mi az.

Ma éppen Azúrkék óceán...

Zoo Veszprém - 2011

2011-09-19T08:00:00.002+02:00

Vártam ezt a hétvégét, mert tényleg pihenősre terveztük - semmi dolgozás, tanulás, nagyon kell a pihenés most - gondoltuk. Nagyjából sikerült is a kikapcsolódásra fókuszálni, például ennek jegyében mentünk el a veszprémi állatkertbe szombaton.
Rengeteg változás történt 2008 augusztusa óta, az akkor megkezdett építkezések megvalósultak, sok új állat számára készült színvonalas kifutó. Emellett a látogatók is sokkal komfortosabban élvezhetik a jórészt árnyas, jó levegőjű völgyben elhelyezkedő terület örömeit - hiszen sok pihenőt, játszóteret is találtunk, ahol a kisemberek boldogan játszadoztak, míg a szülők kicsit megpihenhettek. Szezonban gondolom még több étel-ital fogyasztási lehetőség van, de azért most is volt kultúrált, megfizethető büfé, kürtöskalácsos, fagyizó stb.
Az állatoknak vásárolható Zoo csemege (400 Ft / csomag), amit számomra meglepően lelkesen fogyasztanak, főleg a patások és rágcsálók.
Sokat gondolkodtam, melyik képet tegyem ki erről a napról, végül a délutáni fürdőzése után sütkérező vízidisznót (kapibara) választottam, mert annyira vicces, szeretnivaló keveréke az általunk imádott állatoknak (a párom ugye malac rajongó, jómagam pedig nyúl imádó lennék). A hangjuk nagyon érdekes, ha a látvány nélkül hallanám, soha nem számítanék egy ilyen állatra. :)
Sajnos, itt nem lehetett őket simogatni, pedig van olyan állatkert ahol igen: video, sőt háziállatként is előfordulnak.
Ajánlom a veszprémi állatkert meglátogatását kicsikkel és "csak nagyoknak" is!

A közeli patakparton, a Népmesék játszótér-en további kikapcsolódási lehetőséget találhatnak a kisgyerekes szülők, így a város meglátogatása egész napos, kellemes programot kínál a természetben.

Státusz: nem vagyok itt

2011-09-06T21:39:00.003+02:00

Még élek, csak nem írok most ide.

Mindenféle dolgok történnek, például sokat vagyok nem-gépnél is.

Majd gondolom visszaérkezem, egyszer.

Érdekes, egyidőben nem véletlenül nem lehet több helyen nyomot hagyni.
Így van ez.

Élet = Igen!

2011-08-15T20:22:00.003+02:00

Nem szoktam ilyet linkelni, vagy csak nagyon ritkán, de ma megmutatta Valaki (egyébként a szívemnekdekedves kolleganő), és olyan jó hömpis érzés - de tényleg. Olyan - mindenkinek ajánlom, ha szomorús vagy bármibajavanós.
A lényeg meg "csak" ennyi: ÉLET = IGEN.
Élni JÓ! - árhol, bármikor.... és a pillanatok apró örömcseppek. (Hm, jut eszembe, egykor írtam egy ilyen verset, amiben ez pont így szerepelt. És tényleg igaz!)

A videó... ha szomorú lennél, vagy ha nem... itt van:
Where the Hell is Matt?

Kőkorszaki szakik

2011-08-07T10:07:00.002+02:00

Heti kedvenc - Frédi és Béni, a két kőkorszaki szaki - Romhányi szinkronnal. :)
Legjobb. Már heti szertartás, legalábbis ha a nyaralóban ébredünk vasárnap.
"Ó, ez a Benő, merő őserő!" - Frédi
"Ne félj, nem ég a ház... Szaglássz!... Vagy ég?! Nagy ég! Vilmaaaaaaa" - Frédi
És utána legalább fél óráig még mi is rimekben beszélünk... igaz némelyik kicsit kinrim, de mi remekül szórakozunk.
(A hosszú i még mindig nincs meg.)

Droid-ulás

2011-08-06T15:39:00.000+02:00

Igazán szokatlan egy tabletről posztolni, de gyakorlok. Beleköltözőben vagyok, szokom, hogy e kütyü részévé válik a mindennapjaimnak.
Kicsit olyan, mint a szelidités - ő engem, én őt - csak pl. még sigalmam fons, hol a hosszú i, ezen az angol billentyűzeten...

Junkie - DDD1

2011-07-20T13:34:00.000+02:00

Nyaralok, pihenek és isteni dolgom van, tudom. Naponta olvasok, sorozatokat nézek, sétálok, írok. Imádom.
Hála az esős-viharos éjszakának, befejeztem az egyik kedves kollégám által ajánlott sorozat első évadjának megtekintését.
Köszönöm, igazi könnyű, szórakoztató, de egyáltalán nem felszínes kikapcsolódást adott nekem a Drop Dead Diva, kiváló színészi alakításokkal, érdekes epizód és évad történettekkel, úgy hogy amíg néztem, valóban megfeledkeztem minden másról, "ott voltam a filmben", együtt izgultam a szereplőkkel, kacagtam a vidám jeleneteken és könnyeztem a megható pillanatok közben.

Folk fesztivál - készülődés

2011-07-18T12:36:00.000+02:00

Közeledik a IV. Siófolk Fesztivál időpontja, amit a ma kezdődő, Bor-Kikötő "felvezető rendezvény" előz meg. Még egyikhez sem volt szerencsém... no majd idén, remélem.
Ma reggel úgyis Siófokon jártam (postára mentem, reggeliztem, ragasztót szereztem stb.), ezért kinéztem a kikötőbe. Javában építették a pavilonokat, ahogy láttam, lesz étel-ital bőven...
Remélem a folk rendezvény alatt valóban magyar népi vásár lesz!
Jó lenne igényes, hazai termékeket látni, és akár még az egyik kézműves foglalkozásra is "beneveznék".

A programok közül leginkább az első esti "Arany és kék szavakkal - Herczku Ágnes előadása" érdekel.

Napi hepiend - Nyár esti jazz

2011-07-16T22:45:00.007+02:00

Miután a fonyódi Sör és Csülök napokban csalódtunk, mint írtam, átgurultunk Siófokra a VII. New Orleans Jazz Fesztiválra. Ezt a rendezvényt a tegnapi "nagy siófoki sétám"-on szúrtam ki magamnak.
Ez a fesztivál szerencsére nem okozott csalódást - könnyű nyári szellő, remek zene, vidám táncosok, lelkes nézők, no és a közeli Marcipán fagylaltozó különleges fagylaltja tette tökéletessé az estét.
Egyre inkább azt gondolom, a jazz hallgatásához be kell érni. Nekem mostanában sikerül... Rhoda Scott koncert élménye után, most ismét éreztem, hogy egyre több ilyet szeretnék hallgatni... Örömzene.

Csülökmentes csülök nap

2011-07-16T22:19:00.004+02:00

Amikor ma megérkeztünk Fonyódra, már rögtön gyanús volt, hogy alig néhányan lézengtek a Csülök és Sör Napok helyszínén. Az első pavilonban pálinkát, a másodikban bort mértek. Arra számítottam, hogy mindenféle csülök étkek nehéz, de azért aromás illata tölti majd meg a levegőt, de kürtös kalács édes aromái lebegtek csak a nyári szellőben.
Sajnos egy gusztusos, ám teljességgel íztelen meggyes rétessel nyitottunk. Elkenődve bandukoltunk tovább (én a felét kidobtam).
Szerencsére sört azt leltünk, nem mondom hogy nagy választék volt, de örömmel kortyoltam a szűretlen Erdinger búzasört...
Hozzá azonban nem valami csülök különlegességet kóstoltunk (bár amikor távoztunk, találtunk serpenyőben pirulót -hasábkrumplival, kenyérlángost - juhtúró és csülök feltéttel, és csülökkel töltött kenyérkét), hanem a bösztöri gazdaság mangalica töpörtyű krémes kenyerét.
Azt hiszem, amikor én otthon csülkös bablevest főzök, az mini-fesztivál, legalábbis ha az itteni arányokhoz mérem, akkor mindenképpen.
Az árusok kínálata meg sem lepett - indiai blúz, afrikai ékszerek és dobok, eredeti indián nyakékek, kínai kütyük. A színpadon hangoló együttesre eleinte nem figyeltünk. Nem készültünk, ezért a Malibu együttesről mit sem sejtettünk. Aztán "felcsendültek" a mulatós "slágerek" és mi kész voltunk. Menekülőre fogtuk.
Kisétáltunk a kikőtőbe, de mivel itt sem szabadultunk a számunkra sokkoló nótáktól, autóba ültünk, és meg sem álltunk a siófoki New Orleans jazz fesztiválig...
Atyaég, legközelebb alaposabban kiderítem, hogy a kiszemelt rendezvény milyen léptékű és az előadók mit játszanak, legalább stílus szinten.

Soha rosszabb dilemmát

2011-07-14T11:40:00.004+02:00

Hmm, tipródom - mi legyen a program ezen hétvégén - Fonyódi Sör és Csülök Napok és / vagy a Badacsonyi Borhetek meglátogatása?!
Hmm, ha jobban belegondolok, a borhetek csak most kezdődik és hó végéig tart, szóval halasztható egy héttel... Legyen akkor Fonyód a célállomás?

Kezdődik a fesztivál szezon, imádom! :)

Hófehér vitorlák szelik a tavat

2011-07-14T10:19:00.003+02:00

Ébredés után általában kikómázok a teraszra, hogy megnézzem a tavat, feltérképezzem a hangulatát és jó reggel kívánjak nekünk.
Ma először azt hittem káprázik a szemem, hiszen a fátyolszerű homályba burkolózó, álmos tavon, mint az apró, hófehér pillangók, úgy lebegtek a vitorlások seregei.
Elidőztem a látványon, aztán amíg a nyuszi rosszcsontkodott megnéztem, mi zajlik az északi parton. Mint megtudtam, azért láthattam ezt a csodás vitorlás-rajt, mert a szokottnál korábban, már ma (csütörtökön) elstartolt a 43. Kékszalag, Európa legrégebbi tókerülő vitorlás versenye. Váó!
Kár, hogy a versenyzőknek egyelőre nincs jó szelük, gyenge déli-délkeleti szél és fülledt hőség van, bár délutánra, a hidegfront érkezésével ígérik az erősödő északi szelet.
Köszönöm a látványt, és jó szelet kívánok!

Virágok a bőrön

2011-07-12T22:18:00.006+02:00

Amíg a csemetéim itt voltak, mindenféle nagyszerű, máskorsosincsidőrá dolgokat is csináltunk.
Például Réka pingált ilyen csodás virágokat a karomra. Bár a henna, amit használt régebbi keverés volt, és szerinte nem elég erősen fogta be a bőröm, én még is szerettem. Ma már nagyon halovány, de öt napig látszott, a részem volt, szerettem.

Olyan volt mint egy bio ékszer, természetes, és olyan valaki alkotta rám, akit szeretek. Lehet ennél jobb?!

Jó lenne, ha többször jutna ilyesmire is idő! ... Szívesen hordanám karon, lábon, akár a nyakamon vagy az arcomon is, ha éppen úgy alakul.

Nyuszi "ül" a fűben...

2011-07-12T21:42:00.011+02:00

Életem párja még mindig barátkozás kezdetén áll a hosszú-füles családtaggal, de megenyhülni látszik, mert egyre nő a közös tevékenységeik aránya, s most hétvégén kitalálta, hogy ő bizony ennek a futkorász, nyüzsge lénynek épít a kertbe egy kifutót.
A tervet már aznap tett követte, elmentünk az Obiba, megnézni milyen lehetőségeink vannak egy relatív kultúrált, de a lényt a kívánt helyen jó eséllyel sikeresen megörző kerítés kialakítására. A 80 cm magas vadrács mellett döntöttünk, remélve, hogy ez az ugri-bugri, cikázó veszedelem még nekifutásból sem ugorja át. Persze a rácsok megfelelő távolságának belövése is aggodalomra adott okot. Első nap 4 elemet vettünk, de másnap inkább továbbiakkal bővítettük a készleteket...
Némi drótozás, kötözés és a nyitás-csukás, valamint bejutás opció kialakítása után el is készült a füves tér, amit a nyuszinak szántunk. (A két fenyő között, egy szív alakú kő alatt, itt alussza örök álmát a mi kis Dodzsemünk is.)
A bétateszt alatt egyszer a hátsó lábainál fogva rángattam vissza Nyüzsit a kis kertbe, de azért úgy tűnt, folyamatos felügyelettel betöltheti a kívánt funkcióját, lehetőséget kínál neki robogni, legelészni, hűsölni, rágni - szóval nyulaskodni.

Azóta minden este, hat után, kint vagyunk egy-másfél órát, együtt. Rohan mint a veszedelem, legel, rágja a berakott fatörzseket, próbál elcsenni, átrángatni és befalni a szomszéd kertből valami furcsa levelű dolgot, kapar, a lábaim mellé fekszik, majd újra rohan...
Jó. Ilyenkor, az alkonyati napon nekem is jól esnek a sugarak, és az együttlét is. Nem fegyelmezek itt, csak ha kiszökési veszély van. Jó őt boldognak látni!
Csak majd bajban leszünk, amikor visszakerülünk a panelba... ő is, én is.
No de most nem gondolok erre, most nyaralunk és hejehujaság van.

Hurrá, nyaralunk!

2011-07-10T12:20:00.004+02:00

Tudom, eltűntem.
De van mentségem, mert "Hurrá, nyaralunk!" állapot van, és szivacs üzemmódban szívom be az élményeket.
Két nap "magány" után érkezett hozzám a "kicsi" fiam, aztán volt a lányom is néhány napot, és most hosszú-hétvégére velünk van a párom is.
Sőt, mentünk barátokhoz is hőség ide vagy oda... De jó volt!

Szóval zajlik az élet, és pihenés van - most nem az írás van fókuszban. (Majd később!)

Pihenni jó. Köszönöm, hogy megadatik.

Lesz végre nyár?!

2011-07-04T22:22:00.009+02:00

Itt vagyunk hát, a nyuszi meg én. Ma itt ébredtünk a nyaralóban. Tegnap még hűvös volt (állítólag éjjel csak 12 fok), bár nekem jól esett, nem fáztam.
Korahajnaltól csakúgy bömbölt a Balaton, fújt a szél, de én ezt a hangot is szeretem. Reggelre meg is tupírozta a felhőket, de még maradt elég. Egész nap jöttek, mentek, de dél körül már volt, hogy kisütött a nap.
Aztán délután megint jött boru, derü, szél, hűvös. De eső nem, csak cseppecskék - talán le sem értek a földig.
Most nyugalom van, áll a levegő, érkezik a meleg...
Úgy tűnik mintha tényleg július érkezne a júliusba.
Legyen. Mi készen állunk a nyárra!

A fotómon éppen a szeles, de napos időszak látható.

Vakáció

2011-07-01T20:42:00.012+02:00

V.A.K.Á.C.I.Ó.!

Itthon vagyok, hazajöttem és már hálidéj van. Éppen filmekkel molyolok, aztán áttekintem a könyveket, biztos megfelelő lesz-e ez a felhozatal - bár a nyaralóban is akad jónéhány "tartalék" könyv.

Amit eddig bekészítettem:

M.Maltz - Pszichokibernetika
Fekete István - Vuk
George R.R. Martin - Trónok harca
Müller Péter - Kígyó és Kereszt
William Gibson - Trendvadász
Tóth Árpád - Árnyból szőtt lélek
Kosztolányi Dezső válogatott versei
Karinthy Frigyess - Tanár úr kérem
Kezdő írók kézikönyve
Útravaló - Bretagne
Kelta mítoszok és legendák
Wicca, A tündérek hagyatéka
Életmód-változtatás hétről hétre
Érzelmi intelligencia

Biztos valami fontos lapokra írt betűkupacot elfelejtek levinni...
Nem baj, akkor majd írok magamnak egy másikat. :)

.akáció

2011-06-30T21:04:00.007+02:00

Már a tizennegyedik könyvet pakoltam be az "ezt muszáj levinni" nyuszis táskámba.
Lehet lassan le kéne állni?!
Bele került néhány mesefilm is... meg a Frédi és Béni első évad dévédé, és néhány nem mese film is.
...és eddig négy füzet,
és egy csomag sebtapasz,
egy pár bambuszos zokni.
Nem nagy táska.
De ami belefér, azt én bizony mind leviszem!
* elszántnak érzi magát *

..káció

2011-06-29T22:04:00.007+02:00

KÁCIÓ van.
Terveim is vannak.
De még el sem hiszem igazán.
Előkészülgetek.
Pakolom a könyveket, alig tudok választani melyiket is.
...és mi van ha pont a másik hiányzik majd?!
No, és verses kötet is kéne.
...meg füzet, sok-sok füzet.
...és toll, tollak.

Már mindjárt AKÁCIÓ van.
Úgy kezdem, hogy szombaton kimegyek a piacra. Ez már biztos!

kép forrása: Siebe

Mi a baj az olasz sörrel?

2011-06-28T20:04:00.014+02:00

Hamarosan szabin leszek és bepótolom a sok-sok írnivalómat, remélem ledarálom a felgyűlt és leírt témákat, no meg gyűjtök újakat, de addig is következzen egy, ami ma megint felvetődött bennem...
Nem értem, mi a baj az olasz sörrel?!

Kint jártunkban elég sok vendéglátóhelyet felkerestünk, ha már olyan szerencsénk volt, hogy a szállásunk nem került pénzbe - megengedtünk magunknak ezt a luxust. Az éttermek, pizzázók, falatozók nagy részében nem lehetett olasz sört kapni, főleg nem csapoltat.
Pedig finom!
Mi szeretjük, ismerjük a Peronit, a Morettit és a Castellot is. Úgy látszik ufók vagyunk, mert egyszerűen alig találtunk olyan helyet, ahol ilyet fogyaszthattunk volna az ebédhez vagy vacsorához. De miért is kéne Hacker-Pschorrt, Heinekent, Coronitát inni Olaszországban?!
Remélem itthon sem francia rosét, vagy olasz chiantit kérnek az idelátogató külföldiek, és én sem kérek más országban például tokaji aszút, badacsonyi szürkebarátot, ésmégsorolhatnámhosszan az isteni magyar borokat, pedig finom!

Velem van a baj, ha Olaszországban olasz, ne adj isten olasz csapolt sört szeretnék inni?!

Gondolom igen, mert tudva, hogy a kereslet meghatározza a kínálatot, és nem volt, csak a boltban (üveges), elenyésző számú ufó vagyok. Ám legyen, vállalom.

Többnyire passzoltuk hát a malátalét, ha nem volt olasz sör és az éttermekben, maradtunk a könnyű, olasz habzó boroknál. Nem nagy áldozat, tudom én.
De mégiscsak, még egyszer megkérdezem...
Mi a baj az olasz sörrel?!

Esti idill

2011-06-23T19:25:00.006+02:00

Lehasalt. Apró kis lábai csúsznak szét a padlón, pocakját hűsíti a lakkozott falap. Kócos fejét finoman borzolja a ventillátor keltette szellő.
Mellé telepszem. Cirmizem a hátát, simítom végig a farkincáig, majd újra a homlokától... Szereti. Szeretem.
Nézem a kis vonásait, ő pedig hosszan néz a szemembe. Kapcsolat.
Megtámasztom a csúszkáló, apró mancsot. Nézzük egymást, a nózija lassan mozog. Simogatok. Fogacskáival ropogtat.

Aztán felül. Nyüzsge. Nem ér még rá sokáig elnyújtózni, dolga van.
Elővesszük az újságot, olvasunk. Övé a kis füzet, enyém a magazin.
Falja a lapokat. Én is. Szeretem-pillanat.

Újra itthon

2011-06-19T18:28:00.007+02:00

Nem vertem nagy dobra, pedig nagyon vártam ezt a nyaralást. Eddig jellemzőbb volt, hogy július-augusztus magasságában kapcsolódtunk hosszabban ki, és nehéz volt addig várni.
Idén barátok hívtak minket a pünkösdi hétre kempingezni. Nem is akárhova, Lido di Jesolo-ba foglaltak szállást, ahol bekuckózhattunk mi is a családi pihenés közepébe! Egy élménydús hetet töltöttünk ott, tegnap értünk vissza a nyaralóba, és ma már itthon vagyunk pesten.

Hamarosan (legalábbis a napokban) írok róla, csak most még égig ér a mosni- és pakolni való, utána jön csak a képek rendezgetése, szöszögés a cetlikékkel, hozott kincsekkel... :)

...de a lakás már egész rendben, a nyúl-kisasszony (Hurrá, él és nem is duzzog, csak lakli lett!) kitakarítva, főztem - szóval haladok.

Szezonnyitó kétezertizenegy

2011-06-04T21:08:00.004+02:00

Nekünk ma volt az idei balatoni szezonnyitó. Bár voltunk már lent többször is idén, valahogy lélekben, hangulatban meg minden - ma történt meg.

Volt és van minden - halászlé evés, fagylaltozás, tóparti séta, esti rigódal, hajnali kakukkolás, alkonyati kuruttyolás, szinte nonstop szúnyogzünnyögés és persze lelkes nyuszirobogás.

Szeretek itt lenni, bár úgy tűnik, le kell kapcsoljam a gépem, mert a fénye valamiért most tucatnyi szúnyogot vonz. Kár, más terveim voltak az estére... Sebaj, ez van. Majd később leülnek - legalábbis azt mondják, este tíz után kevesebb szúnyog van.

Boldog Viharnapot, Malacka!

2011-05-28T21:58:00.006+02:00

Valahogy idén ha lejövünk a nyaralóba, velünk (vagy előttünk?) érkezik a zimankó is. De most kitartunk makacsul. Képemnek adhatnám a Csakazértis Nyár címet. Szemerkélő eső ide, süvöltő szél oda - mi bizony elsétáltunk a kedvenc cukrászdánkhoz délután. Igaz, annyira kihűltünk mire odaértünk, hogy nem ettünk fagyit, bár kaptunk a holnapra készülő ínyencségből - vörösbor fagyi! - kóstolót. Jajj, pedig a kedvenceken és ismert ízeken kívül volt császárkörte, bodza, mézes puszedli is!
De hallgatva a szervezetünkre, inkább forró kávét ittunk és sütit ettünk.

Szerencsére többen odadideregtek, jó szokásból - és a "csináljunk nyarat makacsul fagyizóba járással" mozgalom keretében fogyasztottunk mindannyian valami finomságot a kínálatból, és az összegyűlt kis társasággal végül egy jót beszélgettünk is.
Holnap már ugye meleg idő lesz, napsütéssel és fagyizással?!
Szeretném, mert nem csak vörösbor, de ibolya fagyi is lesz...

400

2011-05-26T21:42:00.007+02:00

Ma kapta meg az ismétlő oltást. Szerencsére jobban sikerült mint a múltkor - a párom fogta és meg sem rezzent. Este, ahogy simiztem, belealudt a kezembe - ilyenkor nyifis, nem akar enni, bújik...
A doki azt mondta, szerinte kislány, akármit is mondott az eladó, semmi jel nem utal arra, hogy fiú lenne. Innentől a Kedves kissé elakadt, hisz ő rendre Guzmán Alvareznek hívta ezt az elevenséget. Kíváncsi leszek, mire kereszteli majd. Ma volt már Ludmilla... :) Nekem Nyüzsi, és nevéhez híven nyüzsög is, ha csak teheti (és nem kap oltást).

Úgy alakult, hogy ez a poszt lett a blogomon a 400. Nem tudok szokták-e ezt ünnepelni, minden esetre jó sok. Na majd az 500-ra biztos kitalálok valamit, most valahogy maga a blog sincs fókuszban.

399

2011-05-22T20:59:00.005+02:00

Nem írtam, mert inkább létezem.
Nem mondom, hogy nem vagyok gép előtt, de sokkal kevesebbet és nagyon jó!

Ez részben a nyúl hatása, részben a tudatos változásé...

Hát így.
Az igazság az, hogy ami most / mostanában bennem kavarog, azt nincs is kedvem ideírni - elég rumlis mindenféle - feldolgozás alatt.

Ennyi most.

Ti ti tá - Szün.

Szegedi Hétvége

2011-05-15T21:43:00.008+02:00

Ezt a hétvégét Szegeden töltöttük. Emlékeim szerint első találkozásom volt ezzel a várossal, bár lehet Anyuci ha ezt olvassa kiakad, mert nem is. Minden esetre én nem emlékeztem rá, hogy valaha itt jártam volna.
A 2. szegedi retro számítógép, video- és quartzjáték kiállítás apropóján mentünk, de persze szántunk időt a városra is. Annál is inkább, mert ehét pénteken éppen megkezdődött a XVII. szegedi borfesztivál, amit ugye botorság lett volna kihagyni.
Az élményeinket igyekszem majd összemazsolázni, mert annyira sok, addig is álljon itt csupán ez a bejegyzés - hátha az élet sodrásában többre nem is futja, és akkor legalább nyoma lesz ennek a csodás hétvégének.

Számadás

2011-05-08T22:03:00.005+02:00

A számok: 2 hete van nálunk, 176 grammot gyarapodott, 2 oltást kapott, már 2 helyen is van otthona, ketrece.

A számtalanok: kapott nevek és puszik, rohanások és hancúrozások, bújások és simizések, elfogyasztott fűszálak és magocskák, pottyantott bogyók és rágás-próbálkozások, ...

Az ismeretlenek: nem, név.

Az érzelmek összefoglalva: ellenállhatatlan.

Szívemnek kedves

2011-05-08T18:35:00.001+02:00

Emlék - anyák napi csokor a fiamtól. Nagyon szeretem, jajj de szép piros tulipánokkal. Olyan jól esett ez a bokréta, mert sosem veszek magamnak tulipánt, sajnálom - olyan hamar elhervad, csak kertekben nézegetem innkább... De ezek a virágok majdnem egy hétig ilyen frissek maradtak, igaz szorgalmasan cseréltem a vizet rajtuk, visszavágtam a szárukat.
Köszönöm.

Vacogós nyaralós

2011-05-08T17:03:00.006+02:00

Nincs szerencsénk az idővel, idén eddig kétszer mentünk le a nyaralóba, és mind a két alkalommal csak szombaton volt napsütéses idő, a hidegben átaludt éjszaka után, vasárnap délelőtt bizony menekülőre fogtuk a dolgot, és ott hagytuk a zord idő gyötörte hétvégi házikónkat...

Bár lehetne sok mindent tenni venni, ám ha nincs hol felmelegedni, valahogy nincs kedvünk - ráér, majd ha már süt a nap és nem fázunk a jól végzett munka után (és közben sem).
Persze most talajmenti fagyokat jósoltak, mi is tudtuk, hogy merészek vagyunk, de gondoltuk hátha...
No, amikor szombat koraeste a parton nem tudtunk megmaradni, mert az egyre erősödő szélben vacogni kezdtünk, én bizony attól féltem, az éjszaka is necces, "nagyon fázós" lesz.
Szerencsére a melegítő párna bevetése és a sok-sok takaró elég volt, nem okozott gondot a hideg, tudtunk aludni. Nekem vissza kell szoknom a hangokhoz; megkezdte hajnali köreit a kakukk, olykor mocorog a nyuszi, én pedig elég éberen alszom... így rengetegszer riadtam fel az új neszekre. Fülelek, mint egy nyúl. :D
Remélem hamarosan eljön a jó idő, és végre egy teljes hétvégét lent tudunk maradni a tóparti házikóban!

Nem(es) kérdés

2011-05-05T18:27:00.005+02:00

Ma kiderül kisfiú vagy kislány... nem mintha számítana, mert már így is a szívünkbe lopta magát. Azért jó tudni, csak hogy mire számítsunk majd kamaszkorában, nem igaz?!
Ennél sokkal fontosabb persze, hogy megkapja az első, kombinált szurit - nyugodtabban viszem majd magammal a nagyvilágba - lesz oltási lapja, és regisztrált nyufi lesz az emberek kaotikus világában.

Ínyenc

2011-05-03T20:03:00.009+02:00

A KO még mindig tart. Ez a csepp lény ámulatba ejtő. Szívem nyúlhölgye, egyetlen Dodóm ilyen apró korában a ketrecből sem jött ki, aztán ha kivettük, óvakodva, kizárólag a szőnyegen haladt.
Nyüzsi gátlás nélkül robog át padlón, kövön és már napokkal ezelőtt átlépte a szobák határait, egyszercsak a világ legtermészetesebb módján kijött utánunk, majd félelem nélkül, berobogta az egész lakást a nagy szobától a konyháig. Ha társaságra vágyik, odajön, mindig láb alatt van, sőt, egyszerűen ráül a lábamra. Ha beszélek hozzá, figyel.(lásd a képen)

Egyelőre "bajt" még nem csinált, és tegnap úgy alakult hogy néhány percre magára maradt.
A páromat kértem, nézze meg merre járhat a kis sprurizós, mert nem hallom/látom már egy ideje.
Hú, volt nagy ijedtség, mert amikor meglelte, bőszen falta a nőnapra kapott orchideám lehullott virágát.
Úristen, - gondoltam - most megöltem a nyulat! Nyitottam az apró szájat, de a hatékony megsemmisítő szerkezet már két szirmot eltüntetett.... Magamhoz öleltem az apróságot - Jajj nekem, meg fog halni!
Aggódva tettem a helyére, figyeltem mit csinál - természetesen tovább falt, friss, illatos szénát talált a tartóban.
Egész este túrtam a netet, lassan megnyugodtam, mert bár az orchideák szára, levele mérgező lehet, a viráguk ehető, igazi ínyenceknek való csemege, tele C-vitaminnal... elvileg.
Életem gasztronómiai emlékeit felidézve, nem láttam még senkit orchideát enni, és még a különlegességeket alkotó cukrászdákban sem láttam ilyen csemegét.
Próbáltam megnyugodni, de azért rettenetesen aggódtam, függetlenül a párom nyugtató szavaitól és az olvasottaktól, egészen ma reggelig.
Amint felébredtem, robogtam megnézni, él-e még ez a kis csoda. Ő persze nagy lelkesen köszöntött, csupafüles figyelemmel és puszikkal, ahogy szokta: Hoztad a reggelimet?! - tekintettel.

Huhh - megkönnyebbült sóhaj - ez a nyúl egy ínyenc, a sárgarépára rá sem hederít, de az orchideaszirmokat bezzeg befalja...
Na, még jó hogy nem lett baj! Azért nem kínálom meg a további leeső szirmokkal, sőt, óvintézkedéseket foganatosítok.

Itt örökíteném meg az adatot, hogy a ma 10. napja velünk lakó pici lény az eltelt idő alatt az előzetesen mért súlyának 20%-val gyarapodott.
Remélem, ezt a növekedési ütemet az életkorának tudhatjuk be, és nem fog hétről-hétre ennyit "buculni", mert akkor igencsak méretes lesz a "cseppem".

Kéne egy új fej

2011-04-26T21:31:00.010+02:00

...a nagy örömködések mellett azért kéne nekem egy új fej, mert ez a mostani rengeteget fáj mostanában.
Nem hasogat vagy görcsöl, csak fáj, tompán, mélyen, lassan - főleg este.
De orvoshoz nem megyek, az csak bajt kitalál, elküld ezer helyre, hogy aztán kitaláljanak még sok más dolgot, miközben a fejem még mindig fájni fog, sőt.
Remélem csak front, vagy Valami.
Esetleg mégis kéne nekem több húst enni ?
(Nemke - csak kívánnám, ha kéne!)
Szóval valaki csendben, egyik éjjel cserélje már le a fejem. Köff.

(Ja, és ha még belefér akkor a felettünk lakó kutyát is kicserélhetné egy nem vonyítós, ugatós, idegbeteg állatra.)

KO

2011-04-26T21:20:00.010+02:00

Kész vagyok tőle. De tényleg. KO.

Cseppet sem fél, azonnal kirohan, ha kinyitom a kuckója ajtaját, mint akinek ezer dolga van.
És tényleg - rohangál, fület dobál, cikázik - ezer dolga van.
Ha felveszem, bújik - feltéve, hogy már volt előtte ideje nyüzsögni, ha nem, akkor erre persze nem ér rá...
Ma egy falatozást követő rohangálás után, a hosszas simi közben, elszunyókált a kezemben, apró kis ropogtatásokkal kifejezve elégedettségét.
Este a vacsija után már bemászott az ölembe, és szinte "követelte".

Alig négy napja van csak velünk, és szabályosan bekuckóz minket is.
Tünemény.

(Album helye: itt)

Nyüzsi naplója - 1. bejegyzés

2011-04-24T15:07:00.011+02:00

Tegnap reggel még egy nyúlsimogatóban ültem a magok közepén - végre volt bőségesen - a többiek meg úgyis csak összebújva szipogtak!
Kicsit rémisztő volt, ahogy mindenféle kezek benyúltak tapizni - nem győztünk mosakodni - és volt akiket kiemeltek. Ők sosem kerültek vissza közénk.
Az egyik kéz, ami nagyon odavolt értem, éreztem a simiből. De aztán eltűnt.
Kár, egész jónak tűnt a dolog.
Beszunnyadtam kicsit azt hiszem, mert egyszercsak megint éreztem azt a finom, meleg simit. Ó.
Kiemeltek és megszusziztak!
Aranyoskodtam, pillogtam - untam már a sok tapizós aprónépet, és a meleget, víz nélkül - igyekeztem aranyosnak, nem túl csibésznek látszani, mert már csak ketten maradtunk, és tudtam, nagyon nem mindegy, kit milyen kéz emel fel...
A Gazda megvizsgált ott - nem tudtam megakadályozni - többször és közölte, hogy határozottan fiú vagyok. Bármit is jelent ez, a kézhez tartozó Megmondó közölte - akkor Károly - lány nyúl, csakis.
De a puha kéz ragaszkodott hozzám, bár megnézte a hugit is, visszanyúlt értem, beemelt a nyakába és el nem engedett.
Bújtam.
Nagyon meggyőzően bújtam. Siker! ...lassan távolodni kezdtünk a nyüzsgéstől.
Befúrtam magam a nyakába és reméltem, nemsokára kapok inni.
Kaptam.
Nem csak inni, hanem illatos almot, amit akár meg is rághatok, mindenféle csemegét, friss vizet, illatos szénát és persze kuckót... Új otthon?!

Károly, Béla, Tóbiás

2011-04-23T21:31:00.009+02:00

Ma véget ért a nyúltalanság!

Az öröm még feldolgozás alatt, a kicsi lény pedig itt rosszcsontkodik a közelemben.

Leírhatatlanul boldog vagyok, függetlenül attól, hogy tudom... az eszemmel tudom, hogy tökfej vagyok, de ha a lelkem nincs rendben az sem tesz jót az egészségnek.
Így aztán itt van családi körünkben Disznófül Károly Béla (én kérek elnézést, a nevet nem én adtam, és nem tudom miért nem legalább Tapsifül - a párom szerint a Disznófül roppant kedves név, engem is rendszeresen nevez így), aki egyébként jelenleg Tóbiás névre hallgat.
Az eladó szerint minden kétséget kizáróan kisfiú, és a siófoki húsvéti ünnepség nyuszisimogatójából "mentettük meg".