Régóta halogatom a hurghadai út írásának folytatását. Valamelyik este azon morfondíroztam, vajon nem azért-e, mert ez a nap a következő, amelyiken megtapasztalhattuk a kevésbé népszerű oldalát is Egyiptomnak és sikerült intenzív negatív, és anyagilag és kellemetlen élményekkel is gazdagodni (ez pont nem túl jó szó ide).
Bármi is az oka, összekapom magam és írom tovább, mert időben egyre távolabb kerülünk azoktól a napoktól...
Hello tourist on the bright side...
A finom és bőséges reggeli elfogyasztása után lementünk a hotel strandjához, megcsodáltuk a vizet, sütkéreztünk a napon, és a társaság bátrabb tagjai be is merészkedtek a kissé hideg vízbe.
Hamar feltűntek a helyi munkatársak is, bár még akkor nem ismerük őket. Szinte állandóan jött hozzánk valaki és megpróbált különböző szolgáltatásokat ajánlani: masszírozást, kozmetikai kezelést, helyi hajóutat, különleges testfestést vagy éppen sorsjegyet a karácsonyi rendezvényre...
Eleinte nem volt ez zavaró, de később, a napok múltával kissé tolakodó érzést keltett. Érdekes volt beszélgetni, viccelődni ezekkel az emberekkel, de amikor lejött nekik, hogy mi bizony nem fogunk erre pénzt költeni, hamar elveszítettük érdekességünket - legalábbis arra a napra.
Szerencsére sikerült napozni és pihenni is mindenkinek, s kaptunk egy érdekes hajóútra is ajánlatot, amit előző nap az utazási irodánál nem kértünk. Ez a csomag többet ígért, de kicsit bizalmatlanok voltunk, mert sok rosszat is hallottunk ezekről a lokális utakról.
Gondoltuk ebéd utánig eldöntjük, mi legyen.
A napfürdőzés után mindenki kicsit visszavonult a szobájába, majd lementünk ebédelni. Jómagam nagyon óvatosan választottam meg az ételeket, igyekeztem az útikönyvek tanácsait megfogadni, így nem vettem zöld salátát, gyümölcsöt, nem válogattam sokfélét, lehetőleg frissen készült és/vagy alaposan megfőtt dolgok mellé tettem le a voksomat. Gondolom jól tettem, mert egész út alatt semmilyen kirívó emésztőrendszeri problémám nem volt.
Hello tourist on the dark side...
Arra gondoltunk, hogy délután elmegyünk az idegenvezető által ajánlott mecsetbe. Bár ő azt mondta, biztonsági okokból érdemes taxiba ülni, mi úgy gondoltunk hatan vagyunk, mi bajunk lehet...
El is indultunk a szállodától a mecset felé, itt-ott olykor elbizonytalanodva, hogy vajon ez volt-e az említett Y elágazás. Sikerült is eltévednünk, bár jó irányba mentünk, még csak nem is az emlegetett, veszélyes építkezésen, hanem szerintem a nyomornegyeden keresztül.
Döbbenetes dolgokat láttunk, nem gondoltam, hogy itt ilyen körülmények között élnek emberek. Nyomasztó volt, egyre nyomasztóbb - olyan érzés kerített hatalmába, mintha varjak köröznének körülöttünk és fogyna a levegő... A párom mellett feltűnt két gyerek akik baksist kértek illetve próbáltak papíruszokat rásózni. Egyre közelebb nyomakodták hozzá, és bizony mire észbe kapott, kilopták a zsebéből a pénztárcáját. A sikeres akciójukat követően pillanatok alatt el is tűntek. A fiúk gondolták, hogy utánuk mennek, de mi lányok nem engedtük, egyáltalán nem akartunk magunkra maradni a nyomasztó környéken és nem tűnt valószínűnek, hogy a tetteseket el lehet csípni, s ha igen, akkor náluk lenne még a tárca.
Sajnos nem csak készpénz volt benne, hanem a visa kártyám is, ezért ott hagytuk a már éppen elért mecsetet, kölcsönkértünk taxira, s visszarobogtunk a szállodába. Hosszas telefonálgatás után sikerült a kártyámat letiltatni, ezután a szobánkba bújtunk megnyugodni és számba venni, mennyi pénzt loptak el tőlünk... Szerencsére mindig több helyre tesszük a pénzünket, sosem tartjuk mellette az iratainkat stb., így nem volt olyan nagy csapás ez az esemény, de szerintem bennem kicsit megroppant valami, és tulajdonképpen a teljes nyaralás alatt sokkal bizalmatlanabb lettem.
Miután megnyugodtunk, lementünk a beachre, és igent mondtunk a másnapi hajóútra.
A srác akivel itt összebarátkoztunk ajánlott nekünk egy helyi kávézót az utca másik oldalán és bár bevallom nem volt sok bizodalmam kimenni a hotelből (legszivesebben hazajöttem volna), azt gondoltam olyan ez, mint baleset után autóba ülni - muszáj a szorongást leküzdeni, így nem tiltakoztam.
Sammynél isteni volt a török kávé, és a nescafét nagyon vicces bögrében szolgálta fel. Bár egyetlen turista sem ült ezen a helyen, nem néztek ki minket, csak kissé csodálkoztak rajtunk...
Este kimentünk a For You-ba koccintani, aztán jót beszélgettünk a szálloda bárja mellett, s részt vettünk egy animációs programon is, itt ismerkedtünk meg az animátor csapat tagjaival és a többségüket azonnal a szívünkbe zártuk...
